Lamb Of God - Ashes Of The Wake

Kiadó: Epic
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Lamb Of God
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Hajas
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Az Ashes Of The Wake a harmadik albuma a virginiai metalcore ötösnek, sőt tulajdonképen a negyedik, hisz a Lamb of God elődje, a Burn The Priest is adott már ki egy lemezt, mégpedig '98-ban, ahol a mai társaság négyötöde volt jelen.

Meg nem mondom, mit keres ez a horda egy multinál, hisz még ha újra divat is lett durva zenét játszó csapatokat szerződtetni a major kiadóknak, akkor is tudnék egy rakás bandát mondani, akik a Lamb Of Godot akár előételnek megzabálják. Azért is sajnálatos ez, mert a LOG így olyan privilégiumokat élvezhet, amiket náluk sokkal kiemelkedőbb zenekarok sose fognak megkapni. Gondolok itt például az Ozzfest turnéra, a videóklipre -és annak folyamatos nyomatására-, iletve a drága stúdióra egyaránt. Ráadásul az új korong címadó dalában olyan arcok szólóznak, mint Alex Skolnick, vagy Chris Poland.

Persze, komolyabb para nincs a lemezzel, bár zeneileg semmi újat nem nyújtanak a srácok hol power metalos döngetésükel, hol konzervatívabb galoppozásukkal, hol thrashes fűrészelésükkel. A legnagyobb bibi inkább a dalnokkal van. Értem, hogy a társaság a durva vokalizálás híve -amit helyeslek is-, de amit Randy Blythe ének címszó alatt művel, az nemcsak fantáziátlan és unalmas, de rossz is. Egyértelműen ő a csapat Achilles sarka, hisz a régivágású metalból építkező zenét egy döngető ritmusszekció és egy olyan gitárpáros adja, akik a riff inváziók mellett a fincsi kis harmóniákról és szólókról se feledkeznek meg. Ha most így vokalizál Randy, akkor elképzelni se merem, miket művelhetett a '98-as Burn The Priest albumon.

Húzós, kellemes metalból építkezik tehát a Lamb Of God, de sajnos az ének a nyomába se ér a zenének. Összességében vállalható teljesítmény, de aki őket tartja a metalcore vonulat egyik kiugróan erős zenekarának, az elég nagy Béna Jóska.