Saxon - Lionheart

Kiadó: SPV
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Saxon
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A Saxon 1979-ben adta ki debütáló albumát, vagyis már negyed évszázada nyomja a fémzenét. Magam a Wheels Of Steel című, második albumukkal kötöttem először ismeretséget, majd az 1981-ben megjelent Denim And Leathert hallgattam ronggyá. A zenekar később megpróbált betörni az amerikai piacra, zenéjük kissé slágeresedett, következő lemezeik vegyes fogadtatásban részesültek mind a rajongótábor, mind a kritikusok részéről. Végül 1990-ben tértek vissza a jól bevált recepthez. A Solid Ball Of Rock album újra egyöntetűen jó kritikákat kapott, azóta pedig folyamatosan gyártják a jó kis heavy-rock anyagokat.

Én mondjuk elvesztettem az érdeklődést a zenekar iránt, amikor kompromisszumokat kötöttek, hogy nagyobb ismertségre tegyenek szert, és a 90-es években készült lemezeik sem igazán lopták be magukat a szívembe. Nem is tápláltam vérmes reményeket legújabb munkájuk kapcsán sem. Aztán a nyitó Witchfinder General leszaggatta a fejemet. Ez tényleg a Saxon? Gyorsan le is ellenőriztem a CD-t, hogy nem keveredett el véletlenül, és esetleg egy másik zenekar korongja került a Saxon CD tokba. De nem volt tévedés. Aztán Byff Byford jellegzetes hangja is felcsendült, kétséget sem hagyva a csapat kiléte felől. Azt kell mondjam, hogy a Saxon él és virul. Az új album pedig duzzad az erőtől, a frissességtől. Gyanítom, hogy eme pálfordulásban az új dobosnak is fontos szerepe volt. A Fritz Randow helyére érkezett ex-Stratovarius ütős, Jörg Michael ugyanis olyan dinamikát csempészett a nótákba, hogy az valami félelmetes. Megy a két lábdob ezerrel (Saxon dalokban ez eddig nem volt megszokott dolog), jönnek a pörgetések, máskor meg csak egyszerűn nyomja az alapot, de azt is hatalmas vehemenciával teszi. A dalok pedig jók. Keménykötésűek, ámde dallamos refrénekkel vannak felvértezve, amelyek egyből ragadnak a fejbe. A számok gyakorlatilag végigzakatolnak az albumon, nincs líra, nincs elérzékenyülés, nincs kegyelem. Mindössze az alig egyperces The Return hagy egy cseppnyi szusszanást, amely tulajdonképpen a címadó dal introjaként fogható fel, és a Jack Tars című szösszenet, amely még az egy percet sem éri el. Ezektől eltekintve gyors és középtempós, döngölős, headbang-re késztető nóták sorjáznak a korongon. Az utolsó két szerzeményt nem érzem olyan erősnek, addigra talán elfáradt a csapat, ettől függetlenül ez egy nagyon jó kis anyag.
A brit heavy metal új hullámának egyik alapító tagjaként, a Saxon nem távolodott el a gyökereitől. Szülőhazájuk történelme megelevenedik a dalaikban, vegyük csak például a lemez nyitó nótáját, amely egy 17. századi boszorkányüldöző igaz történetét meséli el, avagy a címadó, amely a 12. század végén uralkodó angol királyról, Oroszlánszívű Richárdról szól.

Véleményem szerint ez egy korrekt anyag, amelyen a nagy múltú zenekar némi vérfrissítés segítségével, újult erővel veti magát a heavy metal színtér porondjára, és amellyel sikerrel veheti fel a küzdelmet annak érdekében, hogy a régi rajongók mellé új híveket toborozzon. Hajrá!


01. Witchfinder General
02. Man And Machine
03. The Return
04. Lionheart
05. Beyond The Grave
06. Justice
07. To Live By The Sword
08. Jack Tars
09. English Man'o'war
10. Searching For Atlantis
11. Flying On The Edge