Jordan Rudess - Rhythm Of Time

Kiadó: Magna Carta
Együttes: Jordan Rudess
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 10/10
Értékelés: Vigyázat! Robbanásveszély!

Jordan barátunk 2003 végén úgy gondolta, hogy eljött az ideje elkészíteni a következő szólóalbumát. Mondjuk nem sok választási lehetősége volt az időpontot illetően, mert a Dream Theater gépezete felpörgette a motort a 2004-es világkörüli turnéra, így Jordannak mindössze két hét állt szabadon a rendelkezésére. Az egyetlen megoldás az volt, hogy beveti magát a stúdiójába, kikapcsolja a telefont, nem vesz tudomást az e-mail-ekről, és teljesen elzárkózva a külvilágtól, minimális alvásidőket beiktatva, éjt nappallá téve dolgozik az anyagon. Így is tett.

Ez a lemez azonban merőben eltér a 2002-ben megjelent 4NYC című művétől, amelyen egy szál maga billentyűzött, kísérő hangszerek nélkül. A 4NYC persze más indíttatásból készült, érthető tehát, ha nem a keménység vagy a progresszivitás vált uralkodó jegyévé. Ezennel viszont előbújt Jordan-ből a kisördög, és olyan zenét alkotott, amelyhez vendég muzsikusokra is szüksége volt. A gitáros posztra Daniel J.-t nevezte ki, aki egy általa kb. egy éve felfedezett új tehetség. Felkért ellenben olyan nagy sztárokat is néhány szóló feljátszására, mint Joe Satriani, Steve Morse, Greg Howe és Vinnie Moore. A dobok cséplésére sem kisebb nevet nyert meg magának, mint Rod Morgenstein, régi barátja, kollégája, akivel anno saját projectet alapított, illetve a Dixie Dregs-ben együtt zenélt vele. Feltűnik még Dave LaRue basszusgitáron és lévén, hogy az anyag nem lett száz százalékosan instrumentális, mivel Jordan két szerzeményére szöveget is írt, énekest szintúgy keresnie kellett, akit Kip Winger személyében talált meg. Szóval lehet csemegézni a névsoron. Jordan e-mail-ben és hagyományos postai úton juttatta el az általa felvett anyagot a delikvenseknek, akik saját stúdiójukban feljátszották a részeiket, majd postafordultával visszaküldték neki. A határidőket sikerült tartani, így aztán idén kezünkbe vehettük ezt a fantasztikus műalkotást.

Lássuk akkor saját benyomásaimat a muzsikáról. Hmm! Isteni! Már az első belefülelés első hangjainál tudtam, hogy ez szerelem első hallásra! Jordan papa ismét nagyot alkotott. Ezúttal, a 4NYC letisztult, éteri billentyűjátékától eltérően, olyan zenét kreált, amelyet meghallva, a progresszív metal és az instrumentális muzsikák hívei megnyalják mind a tíz ujjukat. Nem is értem, hogy a Dream miért nem vonja be őt jobban a zeneszerzésbe. Lehet, hogy akkor nem fanyalogtak volna annyian legutóbbi CD-jük kapcsán. Jordannak ugyanis kiváló dallamérzéke van, és durva riffekért sem kell a szomszédba mennie, mint ahogy a kicsavart ütemek területén is otthon van. Mellesleg jó szövegeket ír és lírai vénája nemkülönben kiváló. Ő tehát egy félisten, aki ráadásul olyan dobos zsenivel dolgozik együtt, mint Rod Morgenstein. Nem semmi, hogy ez a manus miket üt ezen a lemezen. Az én listámon biztosan benne van TOP 5-ben, azaz a világ legjobb öt dobosa között. Még most sem hiszem el, hogy ezeket a ritmusképleteket emberi lény képes eldobolni. Tuti, hogy Rod valami földönkívüli lehet! Legalább nyolc végtaggal.
Természetesen minden zenész kimagaslóan teljesít, így nem zengek tovább dicshimnuszokat, mert egy idő után elfogynak a megfelelő jelzők. Nézzük inkább a dalokat. Egytől-egyik hosszú szerzemények, kivéve a Bar Hopping With Mr. Pickyt, amely 4:36-tal átlagosnak mondható. Az első nóta valami elborult hangzású szintetizátor témával kezdődik, amelybe aztán beszáll a többi hangszer, és igazi vadulás alakul ki, körmönfont ritmikákkal. A Screaming Head is a durva vonalat képviseli, az érdekes című Insectsamongus viszont furcsa, gyerekes billentyűjátékkal kezdődik, mondhatnám idétlennek is, aztán átmegy dzsessz-be, bekeményedik, a dedós billentyűtéma többször visszatér, később dixieland zenét hallhatunk, és szinte mindvégig hihetetlen szinti hangszínek váltják egymást. Kész káosz ez a dal, de azért szeretnivaló. Ahogy az első szöveges dal, a Beyond Tomorrow is, ami simán elfért volna a Scenes from A Memory DT albumon. A refrén kimondottan álomszínház szerű. Líraiként indul, de aztán bedurvul, és jön a varázslás. A korongot záró másik szöveges nóta, a Tears Before The Rain viszont egy igazi lírai. Nyugis, könnyed és szép. Szándékosan hagytam a végére a Ra című szerzeményt, amely mintegy monolitként emelkedik ki a lemezről. Minden dal magas színvonalat képvisel, de erre tényleg nem találok szavakat. Egyszerre dinamikus, és ugyanakkor fenséges. És azok az arabos motívumok! Hidegrázás meg minden!

Tényleg nem csűröm tovább itt a szavakat. Füleljen bele mindenki, aki komálja az ilyen zenéket, és mérje le magán a hatását. Remélem nem én leszek az egyetlen, akit elvarázsolt. Azt hiszem a pontszámhoz nem férhet kétség.

01. Time Crunch
02. Screaming Head
03. Insectsamongus
04. Beyond Tomorrow
05. Bar Hopping With Mr. Picky
06. What Four
07. Ra
08. Tear Before The Rain


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
www.vimpexmusic.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036