Danzig - Circle of Snakes

Kiadó: Regain
Terjesztő: HMP
Együttes: Danzig
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

'Elvis sötét, gonosz reinkarnációja' - sokan emlegetik így az idén 49. születésnapját ünnepelt Mr. Glenn Danzig-ot, és ennek a párhuzamnak az alapja, Glenn hangja. További közös vonás ugyan is már nehezen fedezhető fel közöttük, bár Glenn-nek is rengeteg, fanatikus rajongója van világszerte. Hangja, személyisége és sötét zenéje sokak számára tette őt kedvenccé, bár lemezei megosztják rajongótáborát.

A Danzig név alatti zenekar igazából inkább Glenn szóló projektjének tekinthető, amelyet 1997-ben hívott életre, miután a Samhain-ből kiszállt. A zenészek jönnek, mennek mellette, akik leginkább csak asszisztálnak Glenn-nek lemezei elkészítésében, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. 1988-ben jelentette meg a szimplán csak Danzig-ra keresztelt albumot, amely ma már, Danzig-alapműnek tekinthető. Mindenféle rosszindulat nélkül mondom, hogy azt a lemezt, azóta sem sikerült felülmúlnia. Nincs semmi problémám, a '90-es Danzig II - Lucifuge és a Danzig III - How The Gods Kill-lel sem, sőt, ez utóbbi egyik kedvencem a Mester albumai közül, és az azóta kiadott összes albumát is szívesen hallgatom, mégis, azzal az első lemezzel alapozta meg saját stílusát és hírnevét.
Egészen a '96-os Danzig 5 - Blackacidevil albumig töretlennek lehetett tekintetni karrierjét. Ám ezzel az albummal elektronikus/indusztriális területekre vitte sötét, doomos, rock zenéjét és ezzel sokaknak okozott csalódást. Noha a tipikus Danzig jegyek megmaradtak a zenében, rajongóinak egy része értetlenül állt a '96-os, és a '99-ben megjelent

lemez előtt. Pedig továbbra is maradt sajátos, Danzig-os a zene, csak kicsit 'modernizálták'. Az ebben az időszakban Glenn-ben csalódott rajongók 2002-ben fellélegezhettek, ekkor jelent meg az I Luciferi, amellyel Glenn visszatérni látszott a hagyományos Danzig vonalhoz. Ennek a folytatásaként készült el a Circle of Snakes is. További megkönnyebbülés, hogy sokak szerint Glenn hangját elnyomták az utóbbi években, de itt ismét jobban a középpontba került. No, még mindig nem annyira, mint a korai lemezeken, de már jóval élvezhetőbb.

Tehát a zenével újra a doomos, bluesos, sötét rock világot vették célba, de az elmúlt 8 évben megjelent lemezeik hatásait is magán viseli a Circle Of Snakes. Kicsit rockosabb, mint sokan szeretnék és kicsit jellegtelenebb is, mint azt Danzig mestertől elvárnánk; bár amíg olyan dalokat képesek írni, mint a Skull Forrest, addig semmi nincs elveszve.
'Wotan felvonulása', azaz Wotan Procession-re keresztelték a lemez introját, amely a zenét hallgatva nem egy örömünnepnek hívatott lenni. Ezt a maró riffekkel nyitó Skin Carver követi, amely sötét és nyomasztó, ahogyan az egy Danzig alkotáshoz illik. Ugyan a metalosabb oldalát mutatja be Glenn-nek, ötvözve a '6:66...' és a korai albumok világát. A címadó Circle Of Snakes kísértetiesen emlékeztet a Twist of Cain-re (de ki haragudna ezért...), és végre Glenn hangja is igazán felszínre jut benne. A 1000 Devils Reign egy könnyedebb, rockosabb Danzig tétel. Az ezt követő Skull Forrest-et már említettem, sötét, mély, melankolikus tétel. Lassú ütemei elnyelik a hallgatót, árad belőle a gonoszság. A Hell Mask-kal szintén metalosabb területre tévedünk, gyors, szaggató témáival. A When We Were Dead ismét egy lassabb, sötétebb dal, de semmi különösen említenivalót nem tartalmaz. A Night, Be Sodom olyan, mintha az első három lemezről lemaradt volna, mert nem ütötte meg a mércét. Egy röpke pillanat erejéig a Bodies-t jutatta eszembe. Egyébként nem egy rossz dal, a rockosabb vonalat képviseli, de csak egy tucatterméknek tűnik. A My Darkness viszont ismét egy nagyon eltalált darab. Tipikus Danzig, sötét, gonosz, az elevenünkbe maró. Megvan benne az a sötét szenvedély, ami a Danzig III - How the Gods Kill albumot olyan zseniálissá tette. Az ember ezt hallgatva fenntartás nélkül követné Glenn-t a pokolba. A Nether Bound -dal visszatérünk kicsit Danzig vitatott korszakához, halvány nyomokban felbukkan a '96-os és '99-es lemezének hatása. El is érkeztünk az album zárótételéhez, a Black Angel, Death Angel-hez. Fogós refrén és lüktető rock dallamok teszik emlékezetessé a középtempós dalt. Tökéletes befejezése az albumnak, ős-rajongók sem kívánhatnának jobbat, szebbet. Szövegileg továbbra is a tőle megszokott témákkal foglalkozik: halál, bukott angyalok, sötét vágyak stb.
Danzig rajongóknak nem okozhat csalódást ez az album, bár nem is dönti meg elődjei nagyságát. Aki viszont most ismerkedik még csak velük, annak inkább az első három alkotást ajánlanám.

Az új album körüli legvitatottabb dolog a hangzás lesz. Nem hiszem, hogy pénz és idő hiányában tették volna, sokkal inkább szándékosan lett nyersebb, mocskosabb a hangzás. Ez egyrészt jó, mert illik a zene elemiségéhez, ugyanakkor minden természetességre való törekvés mellett figyelhettek volna jobban a hangszerek tisztább hallhatóságára.

Danzig bármit is csinál, mindig marad a kedvenceim között. A leghallgatottabb művei ugyan továbbra is az első és a harmadik albuma, de a többit is szívesen előveszem időről időre és legújabb lemeze is ezen második kategóriába fog kerülni. Ha igazak a pletykák, akkor ez volt az utolsó Danzig album, és Glenn másra fordítja majd idejét. Sajnálnám, ha így lenne.


1. Wotans Procession
2. Skincarver
3. Circle Of Snakes
4. 1000 Devils Reign
5. Skull Forrest
6. HellMask
7. When We Were Dead
8. Night, BeSodom
9. My Darkness
10. NetherBound
11. Black Angel, White Angel