Chris Caffery - Faces

Kiadó: Black Lotus
Terjesztő: HMP
Együttes: Chris Caffery
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Chris Caffery 11 éves korában kezdett gitározni, és 13 évesen lépett fel először Blitzkrieg névre keresztelt, saját zenekarával. Egy évvel később a testvérével, Phil-lel megalapították az Anti nevű csapatot, amelynek tagjaként Chris mindössze 16 évesen olyan bandák előtt játszott, mint a Metallica, Overkill, Steppenwolf. Ekkor még csak a 80-as évek elején járunk. 1987-ben, 19 évesen csatlakozott először a Savatage-hez. Kétszer is elhagyta a legendás floridai társulatot, mígnem 1995-től állandó tagjává vált. A 90-es évektől kezdve számos zenekarban, projectben megfordult, csak hogy néhányat említsek a teljesség igénye nélkül: Trans-Siberian Orchestra, Metalium, John West, Circle II Circle, Joe Lynn Turner. 2004-ben aztán úgy gondolta, hogy itt az ideje elkészíteni első szóló anyagát.

Alapos meghallgatások után csak helyeselni tudok. Jól tette, amikor úgy döntött, hogy megmutatja magát ország-világnak. Eddig ugyanis mások munkáinak kiteljesítésében működött közre, nyilván kisebb-nagyobb szerepet vállalva benne. Most viszont tényleg minden szál az ő kezében futott össze, bár annyira nem egoista alkat, mint pld. Malmsteen, így nem akart minden hangszert ő feljátszani. Maradt a szólógitárnál, amihez legalább ért, a többit pedig megfelelő társakra bízta. Ebben Dave Z. basszusgitáros, egy fiatal amerikai tehetség, a Savatage dobosa, Jeff Plate és a korábbi Rainbow szintis, Paul Morris voltak a segítségére. Jól megoldották a feladatukat, még Jeff Plate is kibújt a bőréből. A Savatage-ben kissé statikusan ütő dobos ezennel szabadon engedte fantáziáját, és ha nagy bravúrokat nem is hajt végre, azért sokkal változatosabban, dinamikusabban csépeli a bőröket. Akiről több szót kell ejteni, az mindenképpen maga Chris. Mert nem elég, hogy megkomponált egy jó kis zúzós, ámde dallamokban bővelkedő anyagot, szöveget írt rá, de először nézett szembe a szóló énekes posztjának nem túl egyszerű szerepkörével, amelyet kiváló teljesítménnyel látott el. Engem kísértetiesen emlékeztet a hangja az ex-Savatage énekes Zachary Stevens-ére. Ugyanaz a reszelős, erőteljes, élces orgánum. A korongon hallható zene szintúgy párhuzamba állítható az imént említett csapat stílusával, bár egy cseppet talán szigorúbb annál.
Ettől függetlenül én megettem volna, ha azt mondják, hogy ez a Sava legújabb albuma. Persze, ha nem látom a borítót. Nem elemezném végig a CD-n fellelhető 16 dalt, inkább csak szemezgetek belőlük. Egy vidám introval indít a lemez, és utána gyakorlatilag kemény, karcos nóták követik egymást, gyors illetve középtempóban. Kivételt képez a hangulatos Bag o'bones, a nagyszerű, félig lírai Never, a szintén nyugisabb So far today és a szinte végig gitárszólóból álló Preludio.

Előnyére válik az anyagnak, hogy nem egy nagyzási hóbortban szenvedő, magamutogató, nagyarcú gitáros készítette, hanem a zene iránt alázattal viseltető, a dalközpontúságra maximálisan odafigyelő muzsikus. Egy dologban lehetett volna kevésbé maximalista. Nem kellett volna a CD fizikai kapacitását teljesen kihasználnia. Chris szólóalbumának egyetlen negatívuma ugyanis a hosszúsága. Lehet, hogy megpróbálta rázsúfolni az összes ötletét, de hagyhatott volna nyugodtan a következő lemezére. Kicsit sokallom a 76 perc játékidőt.


01. Alas
02. Faces
03. Fade into the X
04. Pisses me off
05. Remember
06. The Fall
07. Music Man
08. Life, crazy life!!!
09. The mold
10. Bag o'bones
11. Evil is as evil does
12. Never
13. So far today
14. Jealousy
15. Preludio
16. Abandoned