Nehemah - Requiem Tenebrae

Kiadó: Oaken Shield
Együttes: Nehemah
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Dallanan
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

Ha keményebb, karcosabb zenei műfajról van szó, akkor Franciaország nem igazán jut eszembe. Sok rálátásom nincsen a francia színtérre, de persze azért akad számomra egy-két érdekesebb együttes (Misanthrope, Penumbra), de nem jellemző, hogy gyakran találkoznék hasonlóval a térségből. Így érthető módon kíváncsi lettem, amikor a Nehemah zenekar Requiem Tenebrae kiadványa került a kezem ügyébe. A honfitárs és egyben hasonló zenei közegben mozgó Blut Aus Nord, illetve Himinbjorg egy-egy lemeze hordoz számomra értékeket, kiváltképpen az előbbi Fathers Of The Icy Age című műve, mely egy igen jól sikerült, északi típusú, sötét atmoszférával átitatott black szerzeményeket tartalmaz és gyakori vendége a cd lejátszómnak.

A Nehemah alapvetően nem egy új csapat, hisz eredetileg 1992 őszére tehető megalakulásuk, azonban az általam nem ismert debüt 2 éve jelent meg Light Of Dead Star címmel, komolyabb visszhang nélkül. Idén megjelent legfrissebb, Requiem Tenebrae című lemezük viszont elég érett és minőségi alkotás ahhoz, hogy többen megismerkedjenek velük. Első meghallgatás után, alapvetően az a vélemény alakult ki bennem, hogy a Corven (dobok, ének, basszusgitár), Sorghal (gitár), Nocturnos (gitár) alkotta trió az elmúlt 10-15 év legismertebb norvég black metal zenekarok munkásságának 55 perces keresztmetszetét készítette el, melyet a stílus alapvetően szűk keretein belül a lehető legváltozatosabban ad elő. Ebből következik, hogy a gyorsabb és lassabb tételek egyaránt hallhatóak, melyek a zenei megközelítésen kívül a hangzásban is a nagy elődöket idézik, természetesen a mai kornak megfelelően, valamivel tisztábban, közérthetőbben. A már említett gyakori szélvész, hóviharszerű tempóknál elsősorban a korai Immortal, vagy Ancient ugrik be, illetve a kevésbé ismert, honfitárs Himinbjorg, akik szintén e stílusban mozognak. Szerencsére az arányos és tiszta megszólalás következtében jól különválaszthatóak az egyes témák. Egyetlen problémám van a gyors részeknél, mégpedig az, hogy korábban már tucatszor felhasznált ötleteket lehet hallani, így többször is -korábban már mástól hallott- ismerős dalrészletekre lehetünk figyelmesek. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lemez egészét véve jól egybegyúrták ezeket a helyenként felbukkanó saját ötleteikkel.
A lassabb tételek kimondottan jól sikerültek, a kötelezően sötét atmoszféra mindvégig jelen van, hallgattatják magukat az egyes, lassan kibontakozó témák. A szintetizátor hangjai is gyakran felbukkannak, de nem oly meghatározó módon, mint ahogyan manapság divat, hanem kevésbé hangsúlyosan, egyszerűbben, ezzel némi többletet adva a zenének. A Dead But Dreaming In The Eternal Icy Waste például simán felférne a korai Dimmu Borgir For All Tid lemezére is, amelybe igazság szerint egyetlen Dimmu gyűlölő sem köthetne bele. Hasonló a 11 perc feletti, lassan hömpölygő, egy alaptémát boncolgató, melankolikus Taken Away By The Torn Black Shroud is, ami egyben személyes kedvencem is tőlük. Említést érdemel Corven síron túli hangja, mely kiköpött Abbath. Főleg a gyors részeknél károg ugyanúgy, de a lemezt záró Through The Dark Nebula egy részében dallamos éneket is hallani tőle, mely kiválóan illeszkedik a hangulathoz. Meg kell, hogy említsem, hogy ez az a szám, amely előre mutat, ugyanis itt hallani a leginkább, hogy a zenekarnak vannak saját ötletei is, amit a jövőben ki lehetne használni.

Mint ahogyan az eddigiekből kiderült, a Nehemah zenészei nem csináltak egyebet, mint a nagy kedvencektől korábban már hallott ötleteket egybegyúrták és ezekből egy egész jó kis lemezt készítettek. Természetesen egyéniséget, az egyediségre való törekvést a lemezt lezáró dal kivételével, egyelőre nem érzek bennük, de a következő lemezükön kiderül, hogy az elhivatottságuk és kreativitásuk mire lesz elég. A magam részéről úgy érzem, hogy a lassabb dalok jobban állnak nekik, de erre is csak egy következő lemez adhat majd választ. Addig pedig, ha nincs időnk végighallgatni a stílus nagyjait, akkor ezt az albumot bátran ajánlom, hisz mindössze 55 perc, és átfogó képet lehet kapni a black metal nem túlságosan kísérletezős zenei oldaláról.


I. creeping chaos
II. the great old ones
III. dead but dreaming in the eternal key waste
IV. the elder gods awakening
V. in the mists of orion's sword
VI. taken away by the torn black srhroud
VII. conscience in evil
VIII. through the dark nebula