Patrick Rondat - An Ephemeral World

	Kiadó:	Nothing To Say
	Együttes:	Patrick Rondat
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Scorpio
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Patrick Rondat egy francia gitárzseni, aki talán nem olyan ismert világszerte, mint Satriani vagy Vai, de azért nagy tiszteletet vívott ki magának szakmai berkekben és szűkebb körű rajongói bázisában. 1989-ben adta ki első szólóalbumát. Azóta, ha nem is kapkodja el, de rendszeresen jelenteti meg anyagait. Idén kiadott lemeze az ötödik a sorban, és egy koncertalbum is gazdagítja diszkográfiáját. Saját munkáin különböző emberekkel dolgozott az elmúlt években, többek között olyanokkal, mint Tommy Aldridge (Whitesnake), Dirk Bruinenburg (Elegy), Phil Woindrice (Headline), Patrice Geurs (Rhapsody). De dolgozott mások albumain is; csak néhány név a sorból: Blue Oyster Cult, AC/DC, Metallica, Tony McAlpine, Jean Michel-Jarre, Gary Moore. Szóval illusztris társaságban forgolódik.

A zenéje természetesen instrumentális és igen kifejező. Nekem egyáltalán nem Satriani ugrott be róla, aki inkább az elvontabb irányzatot képviseli, még csak nem is Vai, sokkal inkább Vinnie Moor. Moor-tól volt egy lemezem a 80-as években, azon játszott ilyen kemény, két lábdobos muzsikát, jó dallamos szólókkal megtámogatva. Egyszer már kifejtettem itt a véleményemet az instrumentális zenékről. Nem éppen a legkönnyebb műfaj. Az emberek többsége a szövegekkel, énekdallamokkal ellátott dalokat részesíti előnyben, ezek a verbális részek jelentenek fogódzót számukra a hangszerek által keltett hangáradatban. Valóban könnyű elveszteni a fonalat az instrumentális zenék világában, és ha nincs Ariadné, aki kivezet a labirintusból, akkor könnyen eltévedhetünk. Patrick azonban a krétai királylányhoz méltóan vezeti végig a hallgatót albumán. Azt nem mondom, hogy nem szólózik, mert bizony gyakran megvillantja tudását, de mégis.... Van itt rengeteg riff, amire lehet fejet rázni, vannak visszatérő részek, érdekes ritmikák. Rövid bevezetővel indul a lemez, ami engem valamiféle vidámparki zenére emlékeztet. "Hölgyeim és Uraim! Tessék, tessék! Próbálják ki az óriáskereket!" És egy bohóc jár körbe-körbe, ajánlgatva a vendégeknek a különböző szórakozási lehetőségeket. Természetesen ez csak az én fantáziám szüleménye, de a szamarak szigete akár helyet is adhatna egy ilyen vidámparknak, vurstlinak. Aztán az is felmerült bennem, hogy Patrick agyában egyfajta koncepció is megszülethetett a lemezzel kapcsolatban. Ez csupán egy érzés, instrumentális zenében, szöveg nélkül, sokkal nehezebb bárminemű koncepciót felfedezni. De a vidámpark például jól szimbolizálja az album címében szereplő múló, röpke világot, hiszen itt mindössze egy-két órán át tart a móka, kacagás, aztán elillan és visszakerülünk a valóságba. A bevezető után húzós, gyors dal jön, amelyet szintén keménykötésű nóták követnek. A színvonal első visszaesését a 12 perces Thetys-ben tapasztaltam. Nem kellett volna ilyen sokáig húzni. A közepe felé kissé leül a lemez, de aztán új erőre kap, és megint csak jókat mondhatok róla. Végül Bach B moll hegedű szólójának átiratát hallhatjuk gitáron.

Van egy CD ROM track is a korongon a lemez készítéséről, amely inkább csak képileg volt érdekes számomra, hiszen Patrick francia lévén, szép anyanyelvén kommentálja, amelyből egy kukkot sem értek. Franciául értők előnyben! Összegzésképpen elmondhatom, hogy jó kis instru albummal állt elő Patrick, csak kár azért az üresjáratért ott középtájékon.


01. Welcome To The Donkeys Island
02. Donkeys Island
03. An Ephemeral World
04. Born To Buy
05. Tethys
06. Twilight
07. Avalonia
08. Ispahan
09. The Circle
10. 619 HSO
11. Partita Nr.1 in B m For Solo Violin (J.S. Bach)


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
www.vimpexmusic.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036