Iron Savior - Battering Ram

Kiadó: Noise
Együttes: Iron Savior
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Pluck
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Annyit elöljáróban, hogy a német Iron Savior nem mai gyerekekből álló hobbyzenekar. Aki ennek ellenére esetleg nem hallott volna még róluk, az ne keseredjen el, mert vagy csak nem kedveli a tradicionális germán vonalat, vagy csak egyszerűen nem győzi az iramot a hatalmas, a világ minden tájáról érkező zeneáradattal.

A zenekart még 1996-ban alapította meg két jó barát, Piet Sielck és Kai Hansen. Piet együtt dolgozott - mint hangmérnök - a Blind Guardian-nal és az induló projecthez is innen kért segítséget, Thomas Stauch dobos személyében. Első albumuk 1997-ben jelent meg Iron Savior címmel. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, akarom mondani az Elbán, Kai és Thomas elhagyta a zenekart, de a 2002-ben megjelent Condition Red után az Iron Savior saga folytatódik a nyolcadik albummal, melynek címe : Battering Ram.
Újból útra kelhetünk a sci-fi világába, hisz Piet nagy rajongója eme műfajnak és az Iron Savior története is az ő agyszüleménye. A történet valamikor a réges-régi múltban kezdődik egy Föld nevű bolygón, ahol egy elszigetelt kontinensen él, tökéletes harmóniában Atlantisz népe. A kontinensen kívüli területeket a földlakók uralják kik magukat Szövetségnek nevezik. A Szövetségen belül ádáz harcok folynak a hatalomért. Morálisan elcsökevényesedett társadalom az övék, ahol a gyilkolás, az öldöklés, az árulás mindennapos fogalmak. A Szövetség és Atlantisz népe hosszú időn át békében élnek egymással, melynek legfőbb oka a haderők viszonylagos egyensúlya. De egy napon felborul az egyensúly és a hatalomra éhes Szövetség erőfölénybe kerül. Atlantisz népének egyetlen esélye hogy létrehozza a tökéletes fegyvert mely megvédi őket a szövetségtől. Hatalmas tudásukat felhasználva létrehozzák hát az Iron Savior-t, mely nem más mint egy gigantikus méretű űrhajó, mely a Föld körül kering egy orbitális pályán. Az IS-t egy halhatatlan emberi elme irányítja, mely egy BIO-egység és amely egy hatalmas számítógéprendszerrel van összekötve. Az IS-t a legpusztítóbb fegyverekkel szerelték fel és csak titkos kódok segítségével lehet irányítani...és hogy mi lett a háború kimenetele? Egyet elárulok: eltelt 350 000 év, 2108-at írunk és az IS visszatért, hogy teljesítse a számítógéprendszerébe táplált parancsot. a BIO-egység nem működik és az élettelen gép magától próbálja értelmezni azt. Megóvni Atlantisz népét és leigázni a Szövetséget. De az atlantiszi nép eltűnt és vajon a Szövetség...? Jó kis sztori ez, melynek megírására leginkább a Star Wars és a Star Trek sorozatok, valamint Perry Rhodan írásai inspirálták Piet-et. Ennek ellenére - saját elmondása szerint - kedvenc írója Frank Herbert és kedvenc olvasmánya pedig - nem fogjátok kitalálni - a Dűne.

De foglakozzunk a zenei anyaggal is. Az új album a címadó Battering Ram-mel indul. Minden a helyén: a riff erőteljes, a dob beüti a négyeket, 16-ra pedig a gitáron dukkózásig feszül a tremolo és Piet többszólamú sikításával nekilódul a megmentők szekere. Igazi, lendületes power metal ez. Minden rezdülésen érződik a profizmus, de mintha már a verse első taktusai után kipukkadt volna az űrhajó. Az erőteljes téma nem vezet sehová, végig sablonos marad és ezen még a refrén kitűnően kialakított vokáljai sem segítenek. De még mielőtt mindezt végiggondolhatnánk, máris dübörög a Stand against the king. És mintha ugyanazt éreznénk; jó a téma, de túl klisés. Az énektémák, a szólók jól megírtak, mégsem marad meg semmi belőlük. A dallam és a nóta felépítésén pedig érezni lehet a rokonságot a Gamma Ray-jel, de azt kell mondanom : színvonalában és eredetiségében is messze elmarad tőlük. A harmadik nótánál már nem lepődünk meg azon, hogy egy újabb, már ezerszer eljátszott téma behúzásait halljuk. Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz teljesen originális dalokat írni - talán lehetetlen is -, de talán az elvárható lenne ilyen kvalitású zenészektől, hogy mindezt ne ennyire direkt formában tegyék velünk. Az alapvetően sablonos témákkal még önmagukban nem lenne baj, hisz nem egy bandát ismerni, ahol a lerágott csont esetét magán viselő zenei alapkoncepciók olyan új köntösbe öltöznek, hogy csak csodálni tudjuk azt. Sajnos az Iron Savior nem ismeri ennek a folyamatnak a titkát.
De haladjunk csak tovább az albumon. A Time will tell ott folytatódik, ahol az előbb abbahagytuk, azzal a különbséggel, hogy a dal végén talán az album egyik legjobb és legjobban kibontott refrénével találkozhatunk. A duplázott sorok, az alterálás és az alatta szépen kinyíló vokálok arról tanúskodnak, hogy talán lehetne sokkal több is ebben a zenekarban. De még mielőtt túlságosan megörülne az ember fia, máris indul a Wings of Deliverance, valahonnan a 80-as évekből ismert Accept-es, középtempós témával majd egyből utána a Break the Curse hasonló paraméterekkel, beüvöltözős refrénnel, melynek akkordjai a versére épülnek. A Riding free kétlábdobos dübörgése aztán végre kicsit felrázza a hallgatót. Jó a tempó, a dallamok a power klasszikus jegyeit viselik magukon és egy vissza nem térő motívum egy rövid időre a Blind Guardian világába röpít minket. Ezek a ritka, az albumon itt-ott előforduló nagyszerű ötletek erősítik bennem az érzést azzal kapcsolatban, hogy az urak összességében ennél többre képesek. A korong nyolcadik dala a Starchaser is valódi, beindulós szerzemény, jó vokálokkal. A nóta dallamvezetésben és felépítésében számomra kicsit furcsának tűnik, hogy a bridge sokkal inkább megmarad az emberben, mint a refrén. Flanger-es gitárral indul a Machine world és ettől kicsit ízesebbnek tűnik az újabb középtempós sablon. Ezeket a riffeket már mind hallhattuk valamikor Udo-éktól. Az albumot záró H.M. Powered Man sem hoz semmi átütőt a továbbiakban.

Összességében egy jól megszerkesztett, profi albumról van szó, profi előadókkal. Kiemelni leginkább az erőteljes és fantasztikus éneket, valamint a gitárjátékot tudnám. A dob és a basszus igazi iparos munka, túl sok fantáziát ne keressünk benne. A játékidő közel 48 perc, a dalok időtartama átlagosan 4 és 5 perc között mozog, ami ugyancsak arról árulkodik, hogy a dalok felépítése teljesen standard értékeket mutat: verse; beszállás; bridge; kiállás; verse; bridge; refrén; gitárszóló lehetőleg a verse vagy a bridge témájára, itt előfordulhat egy vissza nem térő motívum; kiállás; beszállás; dupla refrén, ízlés szerint alterálva.
Biztos lesznek olyanok a power metal rajongói között, kiknek ez az album be fog jönni. Acélos gitár, egy-két-há és... Mindenestre az biztos, hogy az Iron Savior legénysége talán megmentheti az Andromedát, de a Battering Ram a Földet megváltani - legfőképp a zenéjével - nem fogja.


01. Battering Ram
02. Stand Against the King
03. Tyranny of Steel
04. Time Will Tell
05. Wings of Deliverance
06. Break the Curse
07. Riding Free
08. Starchaser
09. Machine World
10. H.M Powered Man