Amoral - Wound Creations

	Kiadó:	Spikefarm
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Amoral
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A Helsinkiből származó Amoral-t 1997-ben alapította a gitáros Ben Varon és a dobos Juhana Karlsson, akik iskolatársak voltak. Hamarosan további iskolatársak csatlakoztak hozzájuk és szombatonként feldolgozásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. 2000-ben szánták magukat rá, hogy komolyabbra fordítsák a dolgot és tulajdonképpen erre az évre tehető a mai Amoral születése is. Silver Ots gitárost kivéve, megváltak a banda maradék két tagjától és új zenészek után néztek. Első körben csak egy énekest találtak, és Silver vállalta magára a basszusgitárosi feladatokat, hogy elkészíthessék a Desolation-t, első demojukat. Pozitiv ajánlók születtek a két számos anyagról és a bandát hamarosa Ville Sorvali (Moonsorrow) segítette ki basszusgitáron, hogy végre koncertezhessenek is. Végül Ville a bandában maradt, de a zenekar honlapja szerint arra már senki sem emlékszik, hogyan is történt mindez... A 2002-es évet koncertekkel töltötték és az év végén újabb demot készítettek. A pozitív kritikák mellé ezúttal lemezszerződést is hozott a demo a Rage of Achilles kiadóval. Tavaly év végén láttak neki felvenni első albumukat, a Sonic Pump stúdióban, ami a Wound Creations-ben öltött testet. A Rage of Achilles és az Amoral útja időközben anyagi problémák miatt elváltak egymástól, így került a banda végül a finn Spikefarm-hoz, akik most újra megjelentetik a zenekar első albumát. Azóta Ville Sorvali is távozott a bandából, helyére Erkki Silvennoinen került.

A történeti áttekintés után ideje áttérni a leglényegesebb kérdésre, hogy milyen zenét is játszik a csapat. A rövid válasz death metal, de nézzük ezt meg kicsit közelebbről. A death metal műfajon belül elég összetettet zenét hallhatunk a 48 perces albumon. (Ráadásul két dal, a Nothing Daunted és a Metamorphosis demos származék, de korai mivoltja csak a Metamorphisis-nak tűnik fel, bár az nem derül ki, hogy a 2001-es vagy a 2002-es demon is megtalálható dal melyik verziója is ez.) Az old-school elemek mellett a dallamosság is megtalálható és fő vonásuk az olyan progresszív próbálkozások, amit a Death-től lestek el. Első hallgatáskor, az Amon Amarth és a Death hatásai tűnnek fel legerősebben. Ezek egyvelegét egyrészt egy sötétebb, nyersebb köntösbe bújtatták, míg máskor melankolikusabb, doomosabb megoldásokkal vegyítették - ezek már nem is tűnnek annyira death metalnak - és a végeredmény a Wound Creations lett. Míg másoknál panaszkodni szoktam, hogy a sok váltás és törés szétdarabolja a zenét, addig nekik sikerült ezeket úgy beépíteniük a zene egyöntetűbb, brutálabban megszólaló részeibe, hogy az ember már várja, hogy mikor jön megint az előbb hallott kiállás. Ráadásul a lemezt összességében két fő jellemzővel lehetne leírni, miszerint brutális és dallamos is. Ugyanúgy sikerült ezt a két, józanésszel ellentétes fogalmat összehozniuk, mint teszi azt évek óta a Vomitory (és sokan mások), bár más téren nem nagyon állíthatok párhuzamba.
Tulajdonképpen ez a változatosság a titka a lemezüknek. Technikásak, dallamosak, brutálisak, progresszívek és súlyosak is egyben. Ha akarja az ember egyszerűen csak élvezetből hallgatja zenéjüket, de teheti ezt jobban odafigyelve a részletekre, mondhatni már szinte 'zenészfüllel' - úgy is kellemes hallgatnivaló a Wound Creations. No, ők sem váltják majd meg a világot és valószínűleg követők hada sem fogja másolni őket, de a mai dallamos, úgymond göteborgi death metal dömpingben egy-egy ilyen lemez tiszta megváltás azok számára, akik az igazán brutál vonalat annyira nem kedvelik, de jó fajta, változatos, zeneileg is értékelhető death metalra vágynának. Ugyan nekik is el kell fogadniuk a durva, mély hörgést, Niko Kalliojärvi prezentálásában, ami időnként szintén egész Johan Hegg-esnek hangzik.

Mint említettem, ezzel a lemezzel nem készülnek a világot sarkaiból kiforgatni, de kezdésnek egy erős, kidolgozott, jól felépített albummal rukkoltak elő magasra állítva a mércét magukkal szemben. Ez az oka, hogy szándékosan nem emeltem ki egyetlen dalt sem. Mindegyiket hosszú körmondatokban analizálhatnék, dicsérhetnék, de egyben érdemes ezt a lemezt hallgatni. S hogy, hogyan folytatják majd tovább, azt remélem hamarosan megtudhatjuk. Maradhatnak ezen az erős, de 'átlagosabb' szinten, vagy készülhetnek megváltani a világot is, vagy stílust váltva elindulhatnak egy új irányban is. (Utóbbi gondolatát főleg a Langour Passage hozta elő bennem. Erről az instrumentális számról sose gondolnám, hogy egy death metal albumról származik.) Reménykedem a második verzióban, de a művészi szabad akarat az ő kezükben van.


01. The Verge
02. Atrocity Evolution
03. Silent Renewal
04. Solvent
05. The Last Round
06. Other Flesh
07. Distract
08. Nothing Daunted
09. Languor Passage
10. Metamorphosis (bonusz)