Six Feet Under - Graveyard Classics 2

Kiadó: Metal Blade
Terjesztő: HMP
Együttes: Six Feet Under
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Értékelés: Nincs pontozva

A Six Feet Under a Graveyard Classics 2-vel mondhatni történelmet írt, de legalábbis új lapot nyitott a feldolgozások sorában. A 2000-esGraveyard Classics egy normális feldolgozás albumnak tekinthető, hiszen a rajta található 15 szám mind más előadótól származik. Viszont a GC 2-n a híres ausztrál banda, AC/DC többszörös platina lemezét, a Back in Black-et tetté magukévá. AC/DC-t ismerőknek nem kell magyaráznom ezen album jelentőségét, míg a bandát annyira nem ismerőknek következzék egy rövid történelem óra. A zenekar 1973-ban alakult és a kezdetben többnyire Chuck Berry, The Beatles, The Rolling Stones stb. feldolgozásokat játszottak, kevés saját dallal. Akkori énekesükkel (Dave Evans) nem voltak megelégedve, és folyamatosan kerestek mást a helyére. Így találtak rá a skót származású Bon Scott-ra 1974 augusztusában. 1975-ben jelentették meg első lemezüket és innentől kezdve karrierjük felfelé ívelt. 1980-ban következett egy tragikus törés. Londonba, egy átmulatott éjszaka után, Bon Scott saját hányásába fulladva, meghalt. Ezután született meg a Back In Black album, amelynek megírásában már új énekesük, Brian Johnson is részt vett. A júliusi megjelenést követően a lemez novemberre már több mint 10 millió példányban kelt el világszerte. A zenekar pályája azóta is töretlen, és mára a világ egyik legnagyobb rock bandájává váltak.

Tehát ezt a fordulópont lemezt választotta feldolgozásul a Six Feet Under. Nem egy könnyű vállalkozás. Nem is zeneileg jelenthetett ez gondot számukra vagy mindkét banda rajongói számára, sokkal inkább érzelmi szerepe miatt. AC/DC rajongók valószínűleg rossz viccnek tartják és teljes joggal felháborodnak rajta. Azt azonban kétlem, hogy a rosszindulat vezérelte volna a zenekart az album elkészítésében, sokkal inkább a tisztelet. De én is csak találgatok...
Mindenestre furcsa az AC/DC klasszikusokat Chris Barnes hörgésével hallani. Már a GC-on található TNT-t is zseniálisnak tartottam, de Chris hangja már akkor is mosolygásra késztetett. Az eredetihez képest, a zenei változások annyira nem 'bántóak'. Mélyebb, sötétebb, deathesebb lett természetesen; ez az igazi death 'n' roll. Azonban Brian Johnson és Chris Barnes vokál stílusa között, mondanom se kell, óriási a különbség. SFU rajongóknak természetesen ez nem okoz gondot, míg az AC/DC rajongók ezt nem fogják könnyen megemészteni.

Nekem a GC első része is tetszett és ezzel az albummal is első hallgatásra megbarátkoztam. Szívesebben vettem volna egy olyan sok bandás feldolgozás lemezt, mint az első rész volt, de a GC2 pont így lett különleges. Ínyenceknek ajánlott, míg a hagyományos AC/DC kedvelők kerüljék messziről...


1. Hells Bells
2. Shoot to Thrill
3. What Do You Do For Money Honey
4. Givin the Dog a Bone
5. Let Me Put My Love Into You
6. Back in Black
7. You Shook Me All Night Long
8. Have A Drink On Me
9. Shake A Leg
10. Rock N' Roll Ain't Noise Pollution