Eisregen - Wundwasser

Kiadó: Massacre
Terjesztő: HMP
Együttes: Eisregen
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Mikor készhez kaptam az Eisregen promoját, nevük rögtön ismerősnek tűnt. Ahogy kutattam tovább memóriámban, felrémlettek egy pár évvel ezelőtti koncert képei, s felrémlett az is, hogy értetlenül álltam koncertjükön, s így nem is voltam biztos benne, hogy tényleg ezt a bandát láttam anno. De egy hegedűs hölgy személye nem túl gyakori black metal csapatokban, így már biztosabb lehettem a két zenekar azonosságában. Új albumuk borítója is elég megtévesztő - atmoszférikus, melankolikus, művészi zenét sejtet e sokrétegű kép. Ezt pedig végképp nem tudtam a pár éve még gázmaszkban és kezükben fegyverekkel színpadra lépő zenekarral párosítani.

Azon kívül pedig, hogy black metalt játszanak, másra nem igazán emlékeztem velük kapcsolatban, ezért meglepetésként ért a Wundwasser-en hallható zene Mivel az említett koncerten nem tettek rám túl jó benyomást, így az ominózus alkalom után nem is követtem nyomon a csapat életét.

A black metal stílus mára már eléggé kiszélesedett, de azt hiszem hiba lenne ide sorolni az Eisregen-t. Igaz, nyomokban még fellelhető náluk a black metal - például az am Glockenseil és a Kreuznarbe átlagos, középtempós black tételek a hallgathatóbb fajtából - de ennél többet nehezen találtam az albumon. A többi dal túlnyomórészt folkos, atmoszférikus hatásokra törekszik, míg néhányban a zenekar Metallica-n felnőtt thrashes oldalát próbálják bemutatni. Mindezt pedig nyakon öntötték egy adag elektronikával. A német szövegek szigorú hangzása miatt ettől a Rammstein neve ugrik be velük kapcsolatban, míg a zongora és az akusztikus hangszerek használata inkább a Subway To Sally-t, vagy az In Extremo-t juttatja az ember eszébe. Ugyan az előbb felsorolt németajkú bandákhoz képest jóval kevesebb tiszta éneket alkalmaznak, inkább egy félig károgós, félig beszéd típusú vokál hallható a lemezen.

Összességében nézve, ez nem egy rossz lemez. A dalíráshoz értenek, tudják milyen dallamokkal, milyen kompozíciókkal lehet a hallgatókat megfogni, de ez édeskevés, ezt már mind hallottuk. A könnyű megjegyezhetőség és popularitás nem feltétlenül hátrány, ám felveti a kommerszitás ízét. Ez pedig itt jelen van. Buliba jó, háttér zenének jó, kollegák haja se feltétlenül hullik tőle, ha munkahelyen hallgatod, de sokat nem szabad tőle várni.


1.Intro: Wahrheit...?
2.Mein Eichensarg
3.Am Glockenseil
4.Vom Muttermord
5.Blutgeil
6.Ripper von Rostow
7.Hinein ins Tränenmeer
8.Glas
9.Was vom Leben übrig bleibt
10.Kreuznarbe
11.Wundwasser
12.Outro: Ende...?