Samael - Reign Of Light

Kiadó: Regain
Terjesztő: HMP
Együttes: Samael
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Jó pár év hallgatás után bukkant elő a semmiből a Samael. Azt, hogy új album van születőben már a tavalyi turnén is sejteni lehetett. Mindenesetre a Reign Of Light feledteti az Eternal óta eltelt öt évet. Kevés bandát tudnék mondani a svájci gárda mellett, amely ennyire önálló, saját irányt tűzött ki magának. Az indusztriális irány felé váltással messze megelőzték pályatársaikat a kilencvenes évek közepén. Érdemes ma körbenézni, mennyien próbálják ugyanazt a részben futurisztikus, részben monumentális hangulatot elkapni, mint ők.

Szerencsére változás mindössze a gitáros poszton történt. Makro játéka pedig kifejezetten használ a mai Samael elsősorban dallamokra építő zenéjének. A főleg ritmusokkal operáló Kaos-szal szemben Makro szólói, dallamai még színesebbé teszik a továbbra is Xy-Vorph testvérpár írta számokat. Az Eternal filmzenésebb, kevésbé erőteljes témáival szemben picit visszafordultak a Passage agyasabb, borultabb világa felé (Liquid Soul Dimension), ugyanakkor megmaradt a közérthetőbb, sokszínűbb, kevésbé metalos hangzás. Azért megijedni felesleges, a Samael továbbra is nagyot üt - igaz nem akkorát, mint a Hellboy-ban.

Álomszerűen nyit a korong, mind az első trió, mind a negyedik, címadó dal káprázatos. Felvonultatják azt az arzenált, ami miatt a svájciakat eddig a szívünkbe zártuk. Remélni sem mertem volna, hogy ennyire magával ragadó lemezt fognak készíteni. A Reign Of Light talán eddigi dalaik legjobbja, masszív gitártekeréssel és egy egész termet betöltő refrénnel. Akár ars poetica is lehetne a Rise! Rise! Rise! Shine! Shine! Shine!. Mondanom sem kell, Vorph szövegei ismét kitesznek magukért. Aztán az On Earth lép az előző lemezt záró Being-Radiant Star irányába - azért itt jár egy pirospont Budapest említéséért (pláne a helyes kiejtésért! - ugyan mit nem adnék egy országimázs reklámfilmben feltűnő Halászbástya közben hátulról beszűrődő Vorph-féle Budapestért :). Ez a dal a most zajló turné egyik csúcspontja lesz.
A kísérletezés a Telepath-tal veszi kezdetét. Mintha a mostani Arcturus-t és Nine Inch Nails-t ötvöznénk Vorph ördögi hangjával. Hiába a fiatalok igyekezete, ez a torok védjegy. Aki esetleg abban tévhitben él, hogy az indusztriál nem más, mint diszkós kettőnégy az arcba - vegye elő az Oriental Dawn-t vagy a Further-t. A lemezt záró dalok pedig folytatják ezt a gitárosabb, kissé megcsavart menetelős irányt. A Heliopolis viszont megér még egy misét: a vendégként feltűnő Waltari-s Sami Yli-Sirniö és Sandra Schleret itt több teret kap, mint a lemez más pontjain - a szitár és női ének is a dallamosabb, elvontabb terek felé tolja el a Samael dimenzióit. Kifejezetten gyönyörű, keleties jellegű (tudom, tudom, az összhangzatos mollt már pont elegen sütötték el) refrén kapott benne helyet.

Noha nagy meglepetést nem okoz a Reign Of Light, számos élvezetes, esetleg nosztalgikus percet biztosan. Még mindig tartják vezető helyüket a kísérletező, posztblack zenekarok között. Ha Svájc, akkor Samael. Barátaim, nincs mit tenni: irány a lemezbolt.


1. Moongate
2. Inch'Allah
3. High Above
4. Reign Of Light
5. On Earth
6. Telepath
7. Oriental Dawn
8. As the sun
9. Further
10. Heliopolis
11. Door Of Celestial Peace