L.A. Guns - Rips The Covers Off

Kiadó: Mascot
Együttes: L.A. Guns
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

A zenekart 1983-ban alapította Los Angeles-ben Tracii Guns és Axl Rose. Axl később kiszállt, hogy létrehozza a Hollywood Rose-t, majd 1984-ben Tracii is távozott, és Axl-lel újra összeállva megalapították (neveik után) a Guns N' Roses-t, mialatt az L.A. Guns feloszlott. Aztán Tracii kiszállt, mert nem tetszett neki a zenei irányzat, és újra életre keltette az L.A. Guns-t. 1988-ban jelent meg a debütáló albumuk, 1989-ben pedig a máig legnagyobb sikernek számító Cocked & Loaded lemezük. Innentől kezdve nem mennék bele a zenekar történetébe, mert olyan szövevényes, mint egy perzsaszőnyeg. Végigolvastam a biográfiát, de a közepe tájékán már elvesztettem a fonalat, nem bírtam követni, hogy éppen kit rúgtak ki, avagy ki távozott önszántából a zenekarból, ki érkezett a helyére, hogy aztán a nemrégiben eltávozott ismét visszatérjen. (Hogy miért nem tudnak ezek a zenészek megmaradni a fenekükön?...) Summa summarum, a csapat a mai napig létezik, és különböző felállásokban ontja a különböző nagylemezeket, EP-ket, kislemezeket, illetve világszerte nyomja a koncerteket. Ha jól számoltam a Rips The Covers Off a tizedik teljes hosszúságú stúdió albumuk. Ezen már csak két tag muzsikál a régi nagyok közül, mégpedig Phil Lewis gitáros, énekes és Steve Riley dobos.

Ahogy a cím tükrözi, ez egy feldolgozás album. Úgy látszik, ez most nagy divat odaát, mert Geogre Lynch is feldolgozásokhoz nyúlt legújabb anyagán. Hogy mi lehet ennek az oka? Vagy kifogytak a saját ötletekből, vagy tényleg annyira szeretik ezeket a nótákat, hogy mindenáron meg akarják mutatni az embereknek, leginkább azoknak a fiataloknak, akik amúgy valószínűleg nem ásnák bele magukat a szüleik, nagyszüleik zenéjébe. Szóval az L.A. Guns tagjai kedvenc számaikból válogattak, főként a 70-es évekből. Annyit azért mindenképpen a javukra írhatok George Lynch-csel szemben, hogy legalább nem blues nótákkal hozakodtak elő, hanem maradtak a dallamos rock műfajnál.

Természetesen egy ilyen összeállítás mindig szubjektív. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az ő ízlésviláguk egyezik az enyémmel, vagy mondjuk más zenehallgatókéival. Akad azért néhány dal, ami szerintem is jó választás volt, ha már feltétlen feldolgozás albumot kellett gyártani.
Ilyenek a Queen Tie Your Mother Down című dala, az Aerosmith Nobody's Fault című szerzeménye és az Until I Get You a Hanoi Rocks'-tól. De ebbe a vonulatba sorolható David Bowie Moonage Daydream című slágere is. Vannak aztán kevésbé jól sikerült választások. A Saxon-tól például miért a Wheels Of Steelt, az egyik legunalmasabb dalukat választották? És ha már Led Zeppelin, akkor miért pont a Custard Pie, miért nem inkább a Stairway To Heaven? Ez utóbbi annyival jobb nóta, hogy azt el sem lehet mondani. Korábban azonban már említettem, hogy nagyon szubjektív dolog a kedvencek kiválogatása, és hát végül is mit akadékoskodok itt? Nem az én kedvenceimet válogatták ki, hanem a sajátjaikat. Ez pedig a szívük joga.

Egyébként meg igen korrekten eljátsszák a dalokat, és bonuszként kapunk tőlük két tavaly készült koncert felvételt, amelyek azonban igen rosszul szólnak a stúdióanyaghoz viszonyítva, és bár a bookletből nem derült ki, de gyanítom, hogy azok a saját számaik. Most pedig jöjjön a pontozás, ahol viszont nekem engedtessék meg némi szubjektivitás! :)


01. Rock And Roll Outlaw
02. I Just Want To Make Love
03. Tie Your Mother Down
04. Until I Get You
05. Wheels Of Steel
06. Nobody's Fault
07. Custard Pie
08. Moonage Daydream
09. Marseilles
10. Hurdy Gurdy Man
11. Search And Distroy

bonusz:

12. Revolution (Live)
13. Don't Look At Me That Way (Live)


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
www.vimpexmusic.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036