Woodtemple - The Call from the Pagan Woods

Kiadó: No Colours Records
Együttes: Woodtemple
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

A Woodtemple egy osztrák zenekar. Egész pontosan egyetlen ember áll mögötte, Aramath. 1998-ben hívta életre ezt a 'zenekart', amelynek neve azóta már ismertté vált a pogány metal fanatikusai között. 1999-ben egy demot jelentetett meg, amelyet 2002-ben követett az első nagylemez, a Feel the Anger of the Wind. Így jutunk el második albumához, a negyvenöt perces The Call from the Pagan Woods-hoz.

Mint előzőleg is, most is Aramath játszott fel minden hangszert és természetesen a vokálosi teendőket is ő látta el. Nagy kihívás ez egyetlen ember számára, de black és pogány metal körökben annyira nem rendkívüli. Mindkét, az esetek túlnyomó részében egymással összefüggésben is álló, stílus egyedi látásvilágot és szubjektív érzéseket kíván meg, így ha valaki nem talál megfelelő társakat elképzeléseihez, nem szokatlan, hogy egyedül vág bele zenei elképzeléseinek megvalósításába. Ám ez felveti az egysíkúság és beszűkültség lehetőségét is.

A The Call from the Pagan Woods három dalt tartalmaz, nem számítva az introt és outrot. Három hosszú, epikus tételt. A Woodtemple esetében azonban az epikusságot nem úgy kell értelmezni, mint a Moonsorrow-nál, a Wyrd-nél vagy hasonló társaiknál - ugyanis egyedül az intronál sikerült úgy megvalósítania azt. Itt az epikusság csak a dalok lassú vontatottságából adódik. Túlzottan is vontatottnak tűnik a három felvétel, a témák folytonos ismétlődése miatt, és így előbb-utóbb unalomba is fordulnak. A szintetizátor adta lehetőségeket sem használta ki Aramath, valószínűleg a nyersebb, ősibb hangzásra törekedve, és tartva magát a minimalizáltsághoz. Sajnos a végeredmény az lett, hogy leül a lemez és az ember hamar elveszti iránta az érdeklődését. Ugyanakkor pontosan emiatt kiérződik belőle a nyers erő, az elemiség, de ezt zeneileg jobban is meg lehetett volna fogalmazni.
Ráadásul számos csúszás hallható a dalokban és sokszor úgy érezni, hogy a dobnál kiesett a ritmusból, feleslegesen lassult le pár ütem erejéig. Míg a gitár témáiban, a sok ismétlődő darab mellett rejlenek lehetőségek, úgy látszik, ennek teljes kibontakozására még várni kell.

Időnként elhallgatható munka lett a Woodtemple második albuma, de ennél sokkal, sokkal jobb pogány metal alkotások is vannak, amiket az ember szívesebben hallgat meg.


1. Intro
2. The Battle of Eternal Hate
3. The Call from the Pagan Woods
4. The Realm of Eternal Loneliness
5. Outro