Megadeth - The System Has Failed

Kiadó: Sanctuary
Együttes: Megadeth
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Samarithan
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy Megadave új albumáról írjam le gondolataimat. Bevallom őszintén, hogy a zenekar munkássága, a R.I.P. album óta nemigen váltott ki belőlem semmilyen pozitív élményt. A rádiós próbálkozások, és a thrash gyökerek teljes mértékű elhagyása, igen fájó pont volt számomra. Ezen okokból kifolyólag, az új lemezhez egy kicsit idegenkedő, és fintorogó hozzáállással közelítettem. Vegyes érzelmeim vannak most is.

A lemez a következő felállásban készült: Dave Mustaine ének/gitár, Chris Poland gitár, Jimmy Lee Sloas basszusgitár/ének, Vinnie Colaiuta dobok. Az albumot a Blackmail the Universe nyitja. Belekezdenek a legények, kegyetlenül. A hangzás bombasztikus, és maga a szám intenzitása illetve ereje, optimizmusra adott okot a későbbiekre vonatkozóan. A nóta az elmúlt évszázad Thrash fénykorát eleveníti fel. Remek. A későbbiekben is hasonlóképpen zajlanak az események. Dallamokkal, és itt-ott a kanyarban, szintis aláfestésekkel operálnak. Megadave, még helyenként egy-egy hang erejéig, hörgésre is ragadtatja magát. Meglepő. Az albumon egyaránt fellelhető hangulatos, dallamos, kőkemény nóta, és ezek egyvelege, különböző sorrendben. Néhány kivételtől eltekintve, nem egy slágeres lemez, de nagyon odafigyeltek arra, hogy esetleg egy, vagy két szám beférjen a rádiókba. Elég sok, más zenekarokkal való hasonlóság is felfedezhető a korongon. Például a The Scorpion című nóta simán elférne bármelyik King Diamod albumon. Mind hangulatában, mind felépítésében, bele is illene a fent említett félisten koncepciójába.

Aztán itt van mondjuk a Tears in a vial című tétel. Bármilyen furcsa, de nekem azonnal a Pokolgép ugrott be, és a Pokoli színjáték című himnusz. A Back in the day kezdő riffje meg tiszta AC/DC, bár ez egy igen fasza kis nóta, és nem fullad unalomba - néhány társával ellentétben. A Something i'm notról meg egy ősrégi sláger jutott eszembe, a My sharona. Ez a szerzemény abszolút hanyagolható lett volna erről a lemezről. A Truth be toldban magasröptű lírai témák és agyszaggató riffelések váltogatják egymást. Már az volt az érzésem, hogy ebből a számból nem sül ki semmi, de a végére nyomnak egy akkorát, hogy dobtam egy hátast. Az Of mice and men úgy kezdődik, mint egy Lenny Krawitz nóta. Rettentő halvány teljesítményt mutatnak ebben a dalban. Ez a szám, és az albumot záró Shadow of death, illetve a My kingdom come igazán nem kellett volna. Töltelékek, az album végére valami frappánsabb befejezés illett volna. Úgy gondolom, hogy elfogytak az ötletek.

Az az érzésem, hogy a Megadeth, a régi elvesztett rajongók visszaédesgetésén dolgozik, és viszonylag jó úton haladnak. Semmi gond nem lenne ezzel a lemezzel, ha a töltelékdalokat lehagyták volna, és egy tuti ütős korongot tesznek le az asztalra, ahelyett hogy lenyúlják a Gépet.


1. Blackmail The Universe
2. Die Dead Enough
3. Kick The Chair
4. The Scorpion
5. Tears In A Vial
6. I Know Jack
7. Back In The Day
8. Something I'm Not
9. Truth be Told
10. Of Mice And Men
11. Shadow Of Deth
12. My Kingdom