Replika - Durva Élet

Kiadó: Szerzői
Együttes: Replika
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Hajas
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Másik Világ Kapujában című, utolsó sorlemezével rendesen megosztotta a táborát a Replika. A dallamosodást, illetve a helyenként "megtért" szövegvilágot nem mindenki tudta tolerálni, a tavalyi akusztikus album pedig talán még tovább gyengítette a csapat ázsióját, legalábbis a keményvonalas rajongóknál. A friss korong viszont őket is meg fogja győzni - feltéve, ha nem pártoltak el örökre a debreceni triótól.

A nótaszerkezetek ugyan továbbra is rockosak, áttekinthetőek, tehát nem túl komplex a dalok felépítése, de míg a legutóbbi anyagnál nem minden szerzemény sikerült hibátlanra, most szinte minden téma fogós és hatásos. Azért nagy szó ez, mert az előzőnél sokkal riffelősebb, keményebb az új anyag, és Csató Peti is sokkal többet üvöltözik, mint legutóbb - persze a korai Replika anyagok agressziója már sose fog visszajönni.

A borítóra még viccből se mondhatnám, hogy tetszik, de ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a CD-n külön tracket kapott az intró, így -a legutóbbi Cadeveres lemezhez hasonlóan- a számsorrend is hibás, ráadásul a bookletben még fel is van cserélve az utolsó két dal. Ráadásul jó magyar szokáshoz híven, néhány helyen nem egyeznek a könyvecskében leírt sorok a lemezen elhangzottakkal. Talán szívózásnak tűnik, hogy ilyen apróságokon lovagolok, de aki megtiszteli a zenekart azzal, hogy megveszi a műsoros hanghordozót -mert manapság, sajnos ez nem nagy divat-, az szerintem nem ezt érdemli.

A bookletet olvasgatva azt vettem észre, hogy -szimpatikus módon- eltűntek azok a vallási utalások, amelyek a Másik Világ Kapujában lemezen fel-felbukkantak. A Durva Élet szövegei elég változatosak, de elsősorban -legalábbis szerintem- az elmúlásról szólnak, illetve egy olyan ember szűrőjén keresztül mutatják be mindennapjainkat, aki nem találja a helyét a világban. Nagyon érdekes egyébként, hogy -a borítóhoz hasonlóan- a versek is egy mai ember teljes életét mutatják be, de már-már konceptlemez-szerűen: a nyitónótánál (Ments meg) még a méhben vagyunk, de a Hová jutok? végén már hallhatjuk a halált jelentő, sípoló EKG-t.

Mint említettem, minden dal rendben van, de talán a Valami vár itt rám csodálatos melódiáit muszáj kiemelni. A másik befutó nálam a már említett Hová jutok?, melyhez fogható sötét, nyomasztó dalokat talán csak az Ima lemezen hallhattunk. Újabb meglepetés, hogy ezúttal néhány gyors, durva nóta is becsúszott (Mindent akarok, Mit rontottam el?).

Jó dalokkal teli album lett a Durva Élet, kiváló hangzással, technikás hangszerkezeléssel - különösen Gergő kalapálása zsongító. A szövegek pedig zseniálisak, és fontos dolgokról szólnak, de klisémentes megfogalmazásban. A Másik Világ Kapujábanra ma már nem adnék 9 pontot, de ezúttal tényleg megérdemlik a srácok a jó pontszámot. Kiugró teljesítmény.