Guardians Of Time - Machines of Mental Design

Kiadó: Face Front
Terjesztő: Musicworld 2000
Együttes: Guardians Of Time
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

A norvég zenekar 1997-ben alakult A.T.A.W. név alatt. Arról nem szól a fáma, hogy ez a betűszó pontosan mit is takart. A végleges felállás 1998-ra jött létre, majd a következő év folyamán vették fel a Guardians Of Time nevet. 2000-ben készítették el első demójukat Soul Reaper címmel, ami három dalt tartalmazott. Ezt aztán szétküldözgették különböző kiadóknak, és a próbálkozásuk sikerrel járt, ami a 2001 augusztusában megjelenő, Egde Of Tomorrow című debütáló albumuk képében öltött testet. Norvégiában igen hamar ismertté váltak, kicsiny kiadójuk azonban nem tudta őket támogatni abban, hogy az országhatáron túl is ismertségre tegyenek szert. Így aztán váltásra került sor, és a jelen lemezismertető tárgyaként szolgáló második albumuk már az új kiadó égisze alatt jelent meg 2004 elején Skandináviában, majd a Massacre Records által terjesztve, nyáron Európa szerte a lemezboltok polcaira került.

És hogy milyen zenét tartalmaz a korong? Leginkább a "true metal" kifejezéssel lehetne illetni. Vagyis új köntösbe bújtatták a jó kis, ódon metal témákat és felturbózták a kor kívánalmainak megfelelő hangzással. Leginkább a Hammerfall muzsikájával tudnám párhuzamba állítani a Guardians Of Time zenéjét. Ugyanaz az a felállás, a szintetizátort száműzték, Bernt Fjellestad énekes többnyire a magas tartományokban mozog, ami időnként idegesítővé is válik, de amikor lelépnek a golyóiról, akkor egész kellemes hangszínen énekel, ami emlékeztet is kissé Joacim Cans orgánumára. A dalok tempója nagyobbrészt gyors, tele vannak pakolva ikerszólókkal, a kemény alapokra pedig dallamos ének érkezik. Vidar Uleberg dobos, akarom mondani darálógép, akinek egyébként elismerésre méltó a technikája, kissé szétüti a nótákat. Persze, aki azt szereti, ha az ütős a lemez elején rátelepedik a duplázóra, és a végéig szinte le sem száll róla, az biztos élvezettel hallgatja majd Vidar játékát. Szerintem a kevesebb néha több. A gitárszólók viszont vitán felül kiválóak. Szinte minden dalban hallhatunk egy-egy gyöngyszemet. Nem tudom, hogy melyik gitáros követte el őket, de amennyiben Paul Olsen, akkor megérte neki kiutazni 2000-ben Hollywoodba, hogy a Musicians Institute-on tanuljon, még ha ezért a zenekart időleges leállásra is kárhoztatta.

Gyanítom, hogy a Machines Of Mental Design egy koncept album, amely egy utópisztikus történetet mesél el. Szövegkönyv híján nem tudtam belemerülni a sztoriba, de bizonyos jelek erre utalnak. Először is a dalokat négy fejezetre osztották, és már a fejezetcímek is bizonyos kapcsolódásra engednek következtetni. Ott vannak azután a dalcímek, amelyek szintén egyfajta összefonódást sejtetnek. A TriOpticon kifejezés például két címben is előfordul, két különböző tételben. A borító igen futurisztikusra sikeredett, felhőkarcolókkal, űrhajókkal, és a háttérben egy nagyon magas, bizarr épülettel.

Úgy érzem, hogy igen sok munkát fektettek ebbe az anyagba, és végül is egy gyors, kemény, ámde dallamos albumot adtak ki a kezeik közül, amelyen sok jó ötlet bukkan fel, ugyanakkor a dalszerkesztés még távol áll a tökéletestől, és én szívem szerint lenyesnék belőle egy-két vadhajtást.


On What is to come:
01. Logging on
02. Faceless Society
03. The Rise of TriOpticon

On a new Era:
04. More than Man
05. TriOpticon
06. Machines Of Mental Design

A Snake in Paradise:
07. Puppets of the Mainframe
08. War Within
09. Escaping Time
10. A Secret Revealed

What is the End?:
11. Point of no Return
12. Intervention from Beyond
13. The Journey