Silent Force - Worlds Apart

	Kiadó:	Massacre
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Silent Force
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Scorpio
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

A Silent Force alapjait Alex Beyrodt gitáros fektette le 1999-ben. A Sinner és Primal Fear zenekarokból ismert bárdista nem kis fegyvertényt hajtott végre, amikor sikerült megnyernie új csapata élére a műfaj egyik legjobb torkát, a dán Royal Hunt egykori énekesét, D.C. Coopert. Miután a banda kiegészült a többi taggal, beindult a henger, és végigszántották Európa klubjait. Olyan zenekarokkal játszottak, mint a Stratovarius, Angra, U.D.O. 2000-ben azután megjelent a The Empire Of Future című debütáló album, amelyet nagy lelkesedéssel fogadott mind a szakma, mind a közönség. Ezt követte 2001-ben az Infatuator, és némi kihagyás után, idén látott napvilágot az új anyag.

A zenekar pedig továbbra is halad a jól kitaposott ösvényen. Zenei stílusuk maradt a neoklasszikus elemekkel gazdagított, progresszív power metal és ez az elegy igencsak közel áll a szívemhez. Bár a Silent Force döntő többsége németekből áll, mégis inkább amerikai ízeket vélek felfedezni a muzsikájukban, illetve olykor-olykor az észak-európai dallamvilág is felbukkan, amúgy Stratovarius módra. A germán vonal viszont alig-alig lelhető fel, és én ezt nem is nagyon hiányolom. Olyan érzékkel adagolják a fentebb már említett stílusokat, hogy azok valami meglepően egyedi ötvözetté állnak össze, és a Silent Force sound messziről felismerhető. Itt van ugye D.C. hangja, ami már önmagában egy védjegy. Ezernyi árnyalattal rendelkezik, az érzelmek egész skáláját lefedi, egyszóval zseniális. Aztán itt van a riffek mágusa, Alex Beyrodt, aki az alapok és a szólók terén is kimagasló teljesítményt nyújt. Hol lezúzza a fejemet, hol elérzékenyít egy szép dallamszólóval. A ritmusszekció irdatlan vehemenciával döngöl, ugyanakkor tudásukat is megcsillantják, és állíthatom, hogy van mire figyelni. Andre Hilgers dobos természetesen gyakran tapossa a duplázót, de repertoárja nem merül ki ennyiben, mint ahogy Torsten Röhre, a szintetizátoros. Ő viszonylag diszkréten van jelen a zenében, többnyire színesítő jelleggel. Időnként azonban előre tolták a potikat, és ahol kellett, ott kiemelték a szintit.

A "csendes erő" tehát egyáltalán nem csendes, sőt mi több, nagyon is energiával telített, és pusztít, mint egy orkán. Már a nyitó Ride The Storm olyan erőket mozgósít, amelyek aztán elszabadulnak és nem kímélik a hallgatót, mintha tényleg meglovagolnánk a vihart. A No One Lives Forever akkora nóta, hogy olyat csak kevesek tudnak írni, megkockáztatom, hogy refrénjének 'a minden idők legjobbjai' között lenne a helye, akárhányszor hallgatom, egyszerűen nem tudok betelni vele. Egyrészt szuper dallamos, ugyanakkor olyan dinamikus alapra lett ráültetve, ami lórúgásszerűen letaglóz. Nem vesézem ki az egész albumot, annyit azonban elárulok, hogy középtempós és gyors dalok váltják egymást végig, a sorrend pedig a lehető legjobban lett összeállítva. A tempók terén is változatosság uralkodik. Egyetlen líra azért rákerült a korongra a Spread Your Wings képében. Eme dal szinte szigetként emelkedik ki a többi nóta háborgó óceánjából. Enyhet ad, simogatja lelkem. Megpihenhetek, hogy erőt gyűjtsek a végső rohamra, hiszen az albumot záró triumvirátus (Iron Hand, Heart Attack, Worlds Apart) újult erővel támad. Hadd említsek még két példát a változatosságra, az ötletek kavalkádjára, a szárnyaló fantáziára. A Death Comes In Disguise című szerzeménybe Beethoven Örömódája van beleszőve, a Heart Attack-ben pedig a Kán Kán metal verziója hallható.
A hangzásba sem lehet belekötni. Arányosan szól a lemez, minden hangszer jól kivehető. A borítót leginkább egy fantasy könyv fedelére tudnám elképzelni, ehhez a zenéhez talán kevésbé illik, de ez legyen a legnagyobb problémám. Mert ez az album egyébként minden ízében mestermunka.


01. Ride The Storm
02. No One Lives Forever
03. Hold On
04. Once Again
05. Master Of My Destiny
06. Heroes
07. Death Comes In Disguise
08. Merry Minstrel
09. Spread Your Wings
10. Iron Hand
11. Heart Attack
12. Worlds Apart