Ajattara - Tyhjyys

Kiadó: Spinefarm
Terjesztő: HMP
Együttes: Ajattara
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Ez az év már eddig is szép számmal hozott jó lemezeket, és így az év vége felé haladva egy Ajattara lemezt kézbe véve, felmerül a kérdés, mi jöhet még? Valószínűleg ennyire már semmilyen lemeznek nem fogok idén örülni, bár igaz, hogy Ajattara lemez az év bármely időszakában is csak jókor jöhet. Tehát idén megérkezett Pasi Koskinen (ex-Amorphis), vagyis itt Ruoja és csapatának harmadik műve.

A harmadik dallamos, darkos black metal albumuk, ahol tartva a 'hagyományokat' Ruoja továbbra is finnül prezentálja a szövegeket. Végeredményben se túl nagy meglepetést, se csalódást nem okoznak ezzel a lemezzel rajongóiknak, és az az atmoszféra, amit az első pillanattól kezdve meg tudtak ragadni, az most is rabul ejti a hallgató lelkét. Lassan hömpölygő, vészjósló áradathoz hasonlít a zenéjük, agresszió és düh érzete nélkül, inkább a végítéletet hozva el. Mintha egy fokkal nyugodtabb hangvételű lenne az album, de ez a nyugodtság valójában megtévesztő, mert nyersességet takar. A gitárok maróbban szólalnak meg és a szintetizátor használatát rendesen csökkentették, a háttérbe szorították. Inkább az alaphangszerek elemiségét hangsúlyosították, ami Ruoja nyers károgásával együtt zordabb hangulatot ad a lemeznek. Mindez pedig passzol az 'Üresség'-re keresztelt albumcímhez.
Talán ezt akarták ellensúlyozni, amikor egy-két dalt (pl. Naaras és Langennut kicsit 'rockosítottak', illetve modernizáltak. Mindkettő picit kilóg emiatt az albumról, de nem beszélhetünk durva változásról vagy oda nem illőségről esetükben, inkább csak felkapjuk fejünket könnyedebb hangvételükre. Ráadásul van két tétel, amik még a szokottnál is lassabb dallamokkal vannak megáldva, szinte már doom szintre húzva le a dalokat. Ilyen a Pahan Tuoma és az Uhrit, melyek közül az utóbbi talán film betétdalnak is elmehetne, hanghatásaival és nyomasztó, monumentalitásával.

Ahogy eddig sem, most sem egy korszakalkotó albumot készített a finn zenekar, de ahogy eddig is, most is egy egységes, az előzőekhez képest kis változásokat tartalmazó lemezzel álltak elő. És ez a titkuk: maradnak a kezdetekben lefektetett irányvonal mellett, de mindig kicsit megújítva azt, így nem panaszkodhatunk, hogy csupán ismételnék önmagukat. A mostani albumuk kapcsán a nyersebb hangzás kialakítása és a szintetizátor használatának csökkentése jelenti a változást, ami egyrészt örvendetes, másrész hiányérzetet is hagy. Ennek ellenére még mindig nem lehet rájuk panaszkodni, maximum várni, hogy ezek után hogyan folyatják majd.


1. Intro
2. Sortajan kaipuu
3. Katumuksen kyinen koura
4. Naaras
5. Armon arvet
6. Pahan tuoma
7. Harhojen renki
8. Langennut
9. Uhrit
10. Tyhjyydestä
11. Outro