3 Inches Of Blood - Advance and Vanquish

Kiadó: Roadrunner
Terjesztő: Mton
Együttes: 3 Inches Of Blood
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Egy erősen másnapos vasárnap délutánon, komoly beszélgetés céljából egy rég látott barát állított be hozzám. Mivel éppen kritikát szándékoztam írni, megkérdeztem nem zavarja-e, ha közben felteszek egy lemezt. Természetesen beleegyezett. A társalgásból nem is lett semmi, hiszen perceken belül könnyesre röhögtük magunkat. Az ominózus lemez - vagyis a móka tárgya - a 3 Inches of Blood névre hallgató kanadai szuper metalzenekar debütalbuma volt.

Amikor a gördeszkán nevelkedett vancouver-i srácok 2000-ben megalapították bandájukat, rémálmaikban sem gondolták volna, hogy pár évvel később az óriási Roadrunner kiadóval írhatnak alá szerződést, vagy hogy a retro-sikercsapattal, a The Darkness-el turnézhatnak. Hogy minek köszönhetik mindezt, arról fogalmam sincs, hiszen fokozottan hallójáratellenes zenéjük van, bár az eredetiség hiányát nem lehet a nyakukba varrni. Képzeljetek el metalcore-os dobalapot, Iron Maiden fénykorát idéző brit riffekkel, majd erre az alapra illesszetek Rob Halford-ot megszégyenítő sikolyokat, illetve Dani Filth-re hajazó károgásokat. Ugye mosolyogtok ti is? Az együttes tehát két énekessel nyomul, Cam Pipes felel a súlyos témákért, Jamie Hooper meg sikogat veszettül. Gyakorlatilag ez az anyag minden oldalról piacképtelen, ugyanis vannak, akik a rikogatást, mások a hörgést nem komálják. Mivel a banda étlapján mindkettő akcióból van bőven, fogalmam sincs, mely réteg lehet a célközönség.
A dalok amúgy mind eszeveszett tekerősek, sehol egy szomorkás gitárszóló vagy nyugodt középtempós dallam. A szövegek területén is nagy a kalandozás, éppúgy hallhatunk kalóz éneket, mint robot sztorit. A kiadó természetesen megfelelő stábot állított fel a produkcióhoz, a főként death metal zenékhez szokott Colin Richardson-nak köszönhetjük a hangzást, a producer pedig az a Neil Kernon volt, aki ha jól tudom, anno a Judas Priest-tel is dolgozott. A kőkemény kardozós-orkos-szörnyes (szerintem) borítót Ed Repka, a korai Megadeth lemezek főábrázolója festette.

Néha érthetetlen számomra a mai metal szintér. Minél lehetetlenebb dolgot művel valaki, annál nagyobb esélye van a megfelelő támogatásra. Ez persze rendben is van, ha a népek tényleg harapnak az ilyesmire. A magam részéről - akár a The Darkness esetében -, a 3 Inches of Blood-ot sem tartom többre mint egy jó vicc, legalábbis komoly beszélgetések mellé nem javaslom.


1. Fear On The Bridge (Upon The Boiling Sea I)
2. Deadly Sinners
3. Revenge Is A Vulture
4. Dominion of Deceit
5. Premonition of Pain
6. Lord of The Storm (Upon The Boiling Sea II)
7. Wykydtron
8. Swordmaster
9. Axes of Evil
10. Crazy Nights
11. Destroy The Orcs
12. The Phantom of The Crimson Cloak
13. Isle of Eternal Despair (Upon The Boiling Sea III)