Terrorizer - World Downfall

Kiadó: Earache
Együttes: Terrorizer
Megjelenés éve: 1989
Ajánlja: Samarithan
Értékelés: Alapmű

Ha valaki megkérdezné, hogy az elmúlt 20 évben melyik az az album, amit etalonnak, és megismételhetetlennek tartok, akkor nem is jutna más eszembe, mint a Terrorizer eddigi egyetlen albuma, a World Downfall. Az összeverődött projectet olyan kiválóságok alkotják, mint David Vincent basszusgitár, Jesse Pintado gitár, Oscar Garcia ének, és Pete Sandoval dobok.

A zenekar alapító tagja az énekes Oscar volt, és a további tagok a Morbid Angelben, illetve a Napalm Deathben muzsikáltak, illetve muzsikálnak. A zenekar hangmérnökéről csak annyit, hogy Scott Burns. A felvételek helyszíne Tampa, Florida, Morrisound.

Mitől etalon, és megismételhetetlen ez az album? A sebészi precizitás, a kiváló ötletek, a jobbnál jobb nóták, és a kifogástalan hangzása tették ezt a Death/Grind albumot azzá, ami. Olyan himnuszok hallhatók ezen a korongon, mint például a nyitó dal, az After World Obliteration, vagy személyes kedvencem a Fear Of Napalm, de még említhetném a Corporation Pull-In című nótát is. Igazából egyetlen dalt sem lehet, és szabad kiemelni az albumról, ugyanis ez a 16 nóta mindegyike, tökéletességével vált etalonná.

Sok olyan zenekart hallottam már, akik feldolgoztak egy-egy Terrorizer szerzeményt, de sajnos csak az eljátszásig jutottak ezek a csapatok. A dalokhoz hozzátenni nem tudtak, csak elvenni belőle. Ezért úgy gondolom, hogy ezek a számok csak ennek a négy embernek lehet a sajátjai. Jó, még mielőtt bárki is a szájára venne, és elkezdene anyázni, azért a Morbid Angel által játszott Terrorizer dalok biztos toppon vannak. Tudomásom szerint, a Napalm Death meg nem játszotta a banda nótáit. Ezzel nem akarok egyetlen zenekart sem megbántani, csak a véleményem szerint, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, azoknak, akik nem ütik meg a fent említett zenekarok szintjét.

Az alig fél órába belesűrített 16 felvétel arról árulkodik, hogy nem kellenek hosszú, nagy ívű szerzemények ahhoz, hogy az ember beleborzongjon az élvezetbe. Igaz, ez a stílus nem is arról szól, hogy opusokat gyártanak. Ezen a korongon olyan, hogy tölteléknóta, vagy unalmasra sikerült dal nincs. Kevés olyan albumot tudnék megemlíteni, amelyen ennyire kiváló dalok hallhatók, és hibátlanok. A zenészek teljesítményéről ne is beszéljek. Tökély. Ha mondjuk egy zeneiskolában, tanítanék a diákoknak, akik gitározni, vagy éppen dobolni kívánnának megtanulni, ez a 16 nóta szerkezeti elemzése, és elsajátítása, biztos tananyag lenne.

Sajnos, vagy éppen hála istennek, erről az albumról nem tudok, és nem is akarok elfogulatlanság nélkül írni. Lehet, hogy a rajongás nem tesz jót egy ilyen lemezismertetőnek, de emeli annak őszinteségét. Aki esetleg nem ismeri ezt a korongot, az gyorsan írjon a Jézuskának, és kérje a fa alá, mert egy olyan Death/Grind élménnyel szegényebb az album ismerőinél, hogy arról még további órákat lehetne mesélni.

Egyes hírek arra engednek következtetni, hogy a csapat kiadja második albumát. Epedezve várom. Egy újabb zenekar, ami beírta magát a halhatatlanok nagylexikonának rock kötetébe.


Tracklist:

01. After world obliteration
02. Storm of stress
03. Fear of napalm
04. Human prey
05. Corporation pull-in
06. Strategic warheads
07. Condemned system
08. Resurrection
09. Enslaved by propaganda
10. Need to live
11. Ripped to shreds
12. Injustice
13. Whirlwind struggle
14. Infestation
15. Dead shall rise
16. World downfall