Kingdom Come - Perpetual

Kiadó: Frontiers
Terjesztő: HMP
Együttes: Kingdom Come
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: pjt
Pontszám: 3/10
Értékelés: A hangszereket már be tudják hangolni

Van egy angol kifejezés, amit nem lehet, vagy legalább is nagyon nehéz magyarra lefordítani, ez a "snoozefest". Talán "szundibulinak" lehetne fordítani, jelentése pedig: dögunalom. Ha egy szóval kellene jellemeznem a Kingdom Come új albumát, akkor nem is találhatnék megfelelőbbet, mint a "szundibuli".

Pedig a Kingdom Comeról anno 1988-ban, amikor feltűnt a rádiókban a Get It On slágerük, sokan azt hitték, hogy a Led Zeppelin állt össze újra. Ezzel viszont be is lettek skatulyázva, mint Zeppelin epigonok és a cím nélküli bemutatkozó albumuk már nem lett akkora siker, bár szépen fogyott belőle. A következő évben megjelent In Your Face már egyértelműen bukás lett, és a zenekar öt tagjából négy ki is lépett. Igen, az együttes nem oszlott fel, úgy hivatalosan, mert az alapító Lenny Wolf egyszemélyes zenekarként folytatta az 1990-ben megjelenő Hands of Time-mal, ami Németországon kívülre már el sem jutott.

A Perpetual című albumot is Wolf egyedül készítette, Eric Foerster gitáros segítségével, aki a szólókat játsza. Az albumot a szerző megpróbálja a hard/heavy zsánerbe tuszkolni, de sehogy sem akar összejönni neki. Egyszerűen az egész album annyira lassú, vontatott és andalító, hogy már a közepénél elalszik rajta az ember. Ez már csak amiatt is érdekes, mert mind a hangszerelésében, mind Wolf azóta is Robert Plantet tökéletesen emuláló hangjában, hordozza egy remek hard albumnak a lehetőségét, és az ember nem érti, hogy hogyan lehetett helyette ezt elkövetni.

Két húzósabb számmal indul (értsd: még nem alszol el), ez a Gotta Move Now és a Hang 'Em High. Nincs bennük semmi extra, de mind kompozíció szempontjából, mind hangszeres tudás szempontjából egész hallgathatóak. No ezután lejjebb tekerik a gőzt, és következik nyolc olyan szám, amiknek se vége se hossza. Talán még a Silhouette Paintings tűnik ki közülük, hisz egy balladának nem igazán róhatjuk fel, hogy lassú ritmusú, és esetleg a King of Nothing tartogat egy kis meglepetést az epikus felépítésével. Az albumot a Beatles Tomorrow Never Knows című számára hajazó Inhaling the Silence zárja (a Beatles szám a gyorsabb).

Lenny Wolf rajongóknak biztos tetszene, rajtuk kívül még az alvászavarral küszködők járhatnak vele jól.


1 Gotta Move Now
2 Hang 'Em High
3 Crown of Moscow
4 Time to Realign
5 Silhouette Paintings
6 With the Sun in Mind
7 King of Nothing
8 Borrowed Time
9 Connecting Pain
10 Watch the Dragon Fly
11 Inhaling the Silence