Rammstein - Reise, Reise

Kiadó: Universal
Együttes: Rammstein
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

A Rammstein-t vagy szereted, vagy utálod - az arany középút velük kapcsolatban keveseknek adatik meg. Metal zenét kedvelőknek túl 'technos' és populáris, míg a szintetizátorral-számítógéppel zenét alkotók társadalmának túl kemény, túl sok benne a gitár, szövegeikkel pedig megbotránkoztatnak sokakat mindkét oldalon. S mégis, ez a formula sikert sikerre halmoz a német indusztriális-metal gépezetnek, amely az évek során óriássá nőtte ki magát. Közönségük sokrétűsége témát adhatna társadalomelemzőknek, hogy vajon a rajongó tizenévesektől kezdve az öltönyös családapákig mi vonzza az embereket a berlini zenekarhoz? Mert bizony mindenféle társadalmi osztályból származó emberek tombolnak, őrjöngnek koncertjeiken, együtt üvöltve a zenekarral bíráló, sok-értelmű, helyenként morbid szövegeiket. Németajkúságuk sem állt sikereik útjába, a tengerentúlon is szép számmal akadnak rajongóik. Önmagában a zene talán nem lett volna elég, hogy ekkora népszerűségre tegyenek szert Németországon kívül, de látványos koncertjeik elég meggyőző erőnek bizonyultak mindenki számára. S népszerűségüket okosan is használják - bár el kell ismerni azt is, hogy a Rammstein-ből is üzlet lett az évek során.

A Reise, Reise-vel negyedik lemezüket jelentették meg idén és csupán azok kedvéért, akik nem ismernék a zenekart, röviden összefoglalnám, hogy a zenekar eddig munkássága két részre osztható. Az első albumuk, a '95-ös Herzeleid és a '97-es Sensucht jelöli a zenekar első időszakát, amelyet akár hívhatunk a 'mechanikus/ szervetlen' kornak is. Ekkor még a kemény vonások voltak jelen zenéjükben, amivel teljesen beleillettek az indusztriális-metal meghatározásba. Mondhatni ez volt a kompromisszummentes időszak.
A változás a Mutter-nél következett, amelyen már egy hallgató-barátabb anyaggal álltak elő és ezzel megkezdődött az 'organikus/ szerves' korszakuk. A lemez egyik dala akciófilm betétdala lett, három másikhoz videoklip készült - de az egész album hihetetlen sikereket hozott számukra. S így jutottunk el a Reise, Reise-hoz, amellyel valószínűleg még szélesebb rétegekhez jutnak majd el.

Három és fél év után jelentkeztek tehát egy új lemezzel, így igazán nem mondhatja senki, hogy esztelenül nyomják egyik lemezt a másik után az 'addig üsd a vasat, amíg meleg' üzletpolitikát követve. Inkább hagyják, hogy lemezeik beérjenek és kiélvezik annak minden percét, bár ha figyelembe vesszük a Mutter népszerűségét, lehet, hogy fejtöréssel mulatták az időt, miképpen tudnák azt felülmúlni. Erre még nem kötnék fogadást, de van rá esélyük, mert a legváltozatosabb, ugyanakkor zeneileg legszolidabb Rammstein lemez készült el a Reise, Reise formájában. Már nem csak metal és az indusztriális zenékből merítenek, hanem mindenhonnan, ami a lemez sokszínűségét adja. A hangsúly most is a szövegeken van, amelyeket továbbra is németül adnak elő. Morbidságukat, kétértelműségüket, szatirikusságukat megtartották, és most is kihasználják anyanyelvük adta zord, kemény hangzás lehetőségeit.

Legegyszerűbb gyorsan egyesével végigvenni a dalokat, hogy könnyebben képet kaphassunk az albumról. A nyitó és egyben címadó dal tipikus Rammstein hangzású, de mondhatni epikus 'himnusz' lett. Utána jön a döngölős, monotonabb, a zenekar keményebb oldalát megmutató, amolyan igazi germán-nóta, a Mein Teil - a Sensucht albumot idézve. A Dalai Lama sok-sok zongorával megtámogatott álmos hangulatú dal, ám inkább csak szövege teszi érdekessé. A Keine Lust-tal már ismét keményebb vizekre eveznek, de hiányzik belőle a sötétség, ami igazán Rammstein-es nótává tenné. A legjellegtelenebb és mondhatni legegyszerűbb dal is lett (bár nem rossz értelemben), amelyet csak a kemény dallamú refrénnek köszönhetően jegyzünk meg. A Los sokak számára lesz kakukktojás a lemezen. Akusztikus gitárjával, meleg hangzásával amolyan füstös, belassult sarok hangulata van. Egész pontosan olyan érzést kelt, mintha a dal gyorsabban forogna, mint ahogy az idő valójában telik. Az Amerika-t azt hiszem nem kell senkinek bemutatnom, tv-ben, rádióban hallhattuk, láthattuk már eleget. A legpopulárisabb, legkommerszebb dallamokat felvonultató dal, karcos vonásai mellett is. Ám a Moskau, annak ellenére, hogy szintén populáris dallamokkal van felszerelve, és a szigorú Rammstein hangzás belőle is hiányzik, számomra mégis az album legjobb dala lett. Van benne harmonika, van benne női ének oroszul - ez óriási találat volt, különösen, amikor a hölgy és Till együtt számolnak el háromig - fogós refrén dallam, amely mellett a Moskau szó igen hatásvadász módon hangzik el. A dal valamennyire kemény, de inkább pörgése és dinamikája adja meg az erejét, szinte életre kelti az orosz fővárost a szemünk előtt. A Morgenstern-nel ismét a korai időszakuk idéződik fel, így a lemez nagyobb részével esetleg csalódott régi Rammstein-fanoknak is jut valami. A Stein um Stein szintén egy régi vágású nóta. Morbid szerelmi vallomás, beteges, hátborzongató, mégis zseniális. A 'líraibb' dalok sora folytatódik az Ohne Dich-hel, amely egy hagyományosabb, kicsit filmzenés, melankolikus 'ballada'. Az Amour pedig hasonló a sorban előtte állóhoz, lágy lezárása az albumnak.

Ha a Mutter-rel még nem is, a mostani lemezzel biztosan veszítenek jó párat régi rajongóik közül. De akik eddig hűen követték a banda minden változását, azoknak február 27-én ott a helyük a koncerten - addig pedig spekulálhatunk, hogy vajon most is olyan látványos színpadi produkcióra számíthatunk-e mint 1998-ban, vagy sem.


01. Reise, Reise
02. Mein Teil
03. Dalai Lama
04. Keine Lust
05. Los
06. Amerika
07. Moskau
08. Morgenstern
09. Stein Um Stein
10. Ohne Dich
11. Amour