Faith No More - King For A Day... Fool For A Lifetime

Kiadó: Slash
Együttes: Faith No More
Megjelenés éve: 1995
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

Mivel a Faith No More-tól az Angel Dustot már bemutattam korábban, rá kell térnem egy másik fejezetére -és arcára- ennek az imádnivaló bandának. Az azóta már sajnos feloszlott, de egyébként San Francisco-i csapat zsenijét ez a '95-ös lemez is kiválóan bizonyítja.

Nem tagadom, megjelenésekor elég visszafogottan fogadtam a King For A Day... Fool For A Lifetime-ot. Akkortájt, szűk látókörű tinédzserként nem fért a fejembe, hogy miért kell dallamosodni egy olyan -egyébként mai fejjel is full extrás- album után, mint az Angel Dust volt. Éveknek kellett eltelnie, hogy ezt az anyagot egy lapon említhessem két elődjével.

Már a lemezcím zseniális: Király egy napra, bolond egy életre. Cinikus, de briliáns elnevezés, hisz a '90-es évek közepén már szinte mindent a trendek irányítottak, és a legtöbb zenekar tényleg hajlandó volt feladni korábbi elveit -már, ha voltak- a gyors, de múlandó sikerért. Lehet, hogy az FNM nem erre akart célozni, de én így értelmezem a címet.

Dalíróként valami egészen hajmeresztő dolgokat produkált ezen a korongon a csapat. Az albumon csak egy biztos: a minőség. Szinte minden nóta más, és mégse egy sznob művészkedésről van szó, hanem egy jópofa, cinikus, nyitott társaság mesterművéről.

A tempósabb, keményebb számok (Get Out, Digging The Grave, What A Day) megtűrik maguk mellett a leülősebb, hangulatosabb darabokat (Take This Bottle, Evidence), de vannak ennél szélsőségesebb példáim is. A Star A.D. például egy laza, szaxofonos (!) sláger, de a Cuckoo For Caca már egy elborult betonozás, melyhez fogható súlyosságok az Angel Dust lemezen voltak. Ha olyanjuk van, akkor viszont a Caralho Voador képében írnak egy helyenként portugál nyelvű, andalító dalt a srácok, mely legalább olyan nyugtató, mint a relaxációs zenék.

Mike Patton énekes teljesítménye már itt kezdte előrevetíteni azt a képet, amit későbbi lemezein is megcsodálhattunk - vagy éppenséggel elszörnyülködhettünk ezerarcú barátunk beteges, de megdöbbentően tökéletes torokkínzásain. Mike egyszerre skizofrén és zseni - akárcsak Faith No More-os társai.

Az album hangzása még 9 év után sem képes elavulni - dehát Andy Wallace ült a pult mögött. A borító se kispálya: ugyanolyan meghökkentő és eredeti, mint maga a lemez.

Sok zenekart fel tudnék sorolni, ami jó a maga műfajában, de ezek a faszik tulajdonképpen minden stílusban képesek voltak a maximumot hozni. Kétség sem férhet hozzá, hogy az FNM minden idők egyik legkreatívabb, legzseniálisabb csapata volt. A szimpatikus, emberi viselkedés mögött valójában zenei lángelmék bújtak meg.

A Faith No More egy korszakalkotó banda, felbecsülhetetlen hatással zenekarok ezreire, rajongók millióira. Nem szereti őket mindenki, de aki nyitottan közelít feléjük, és műfajok helyett minőségben gondolkodik, az imádni fogja ezt az albumot - és persze az összes Patton-os lemezét a csapatnak.