|
Agnostic Front - Another Voice
Töredelmesen bevallom, eddig nem voltam rajongója az Agnostic Frontnak. Igaz, hogy nem hallottam minden nótájukat, de még a futó ismerettség is bőven elég volt nekem -főleg azt utáltam, amikor csont egyszerű, punkos, oi-os zenével fárasztottak. Számomra kistesóik, azaz a Madball sokkal szimpatikusabb volt, mert Freddyék mindig is keményebbek, súlyosabbak voltak mestereiknél. Az Another Voice viszont végre egy olyan anyag, amit mindig is csinálnia kellett volna a '82 óta működő bandának.
Természetesen továbbra sincsenek nagy megfejtések a csapat zenéjében, de a groove-ok mocskosul oda vannak téve: erre a lemezre még a tolószékes nagyanyád is garantáltan be fog indulni. A hangzás is súlyos, metalos - látszik, hogy Jamey Jasta producerkedett.
Az -egyébként tökéletesen eltalált- muzsikát csak tovább fokozza Roger Miret hangja. Tudom, hogy nem egy nagy énekes a srác -még ezen a szinten se-, de a lemez csak még húzósabb lesz attól a szövegköpködéstől, ami csakis az ő sajátja. Ráadásul Roger annyira hiteles tough guy harcos, hogy még sitten is volt. Ezek a csávók tényleg a gettóból jöttek, és emiatt nem mű, amit csinálnak.
A folyamatosan ugrálásra, nyomulásra késztető, de a maguk módján változatos nóták kapcsán persze felmerül a kérdés, hogy mit fognak szólni egy ilyen fémesen súlyos lemezhez az old school hardcore hívei? Valószínűleg nem sok jót, de cserébe sok headbanger fog érkezni a Front táborába.
Ma már persze, nem feltétlen számít extrémnek, amit az Agnostic Front csinál, de aki egy kellően brutkó, húzós albumot keres, az garantáltan padlózni fog ettől a 14 nótától.
|
