|
Impaled - Death After Life
Az amerikai death-gore banda két és fél év után jelentkezett újra egy stúdióalbummal, igaz, az eltelt majd harminc hónapot sem töltötték tétlenül. Egy EP, egy split korong jelent meg közben, egy tagot is lecseréltek és szép számú koncertet is adtak az Államokban (koncertjeik ízlésesebbnél ízlésesebb plakátjai megtekinthetőek honlapjukon). Ráadásul a Death After Life formájában ismét egy koncept lemezzel örvendeztették meg rajongóikat. S hogy megérte-e a várakozás? Arra a négy ambiciózus orvostanhallgató, - akik a halál természetét kutatják nem általva professzorukat is feláldozni az ügy érdekében -, e cum laude doktori munkája adja meg a választ.
Anno, a Mondo Medicale lemezüktől nem voltam elragadtatva, így szkeptikusan csúsztattam a banda új lemezét a lejátszó. Az intro narrátorát hallgatva - aki leginkább egy show műsorvezetőjére emlékeztetett - halvány mosoly derengett fel arcomon, értékelvén morbid humorukat. A mosoly aztán egyre szélesebb lett, ahogy belevágtak a Mondo Medicale-ba. Igen, ez volt előző lemezük címe, de diszkográfiájukra pillantva láthatjuk, hogy több darabja is felbukkan a dalok címeiként. A gyors tempós, cseppnyit kaotikusnak tűnő zene egy láncfűrésszel ugrándozva, arcán széles vigyorral körbe-körbe rohangáló emberke képét jelenítette meg előttem. De ennél azért többről szól az album.
Új lemezük dalai technikásabbak, változatosabbak és egészében véve 'szórakoztatóbbak', mint előző produktumaik voltak. Viszlát kiszámíthatóság, viszlát unalom! Tulajdonképpen maradtak a jól bevált módszernél, súlyos vagy éppen reszelős riffek, veszett tempójú dobok, néhol egész dallamosan, míg máskor totál káosz az egész. Megjegyezhetőbbek a dalok és nem annyira egyformák, mint a Mondo Medicale-n hallottak. Old-school death, grindcore és thrash metal keveredik morbid humoral és vértől csöpög a lemez anélkül, hogy a zene igazán brutális lenne - míg a Mondo Medicale-ról inkább a brutális összkép maradt meg a hallgatóban. Ezáltal le is lassultak kicsit, így általánosan azt lehet mondani a Death After Life-ről, hogy középtempós és a vokál részekből is elhagyták a gurgulázó hörgést, a brutál death metal tipikus velejáróját. S noha még mindig a Carcass hatása alatt állnak, már rátaláltak saját hangjukra és így szívesebben is hallgatja őket az ember. A zenekar egyértelmű továbblépését, fejlődését mutatja be ez a lemez. Talán túlzásnak tűnik a kilenc pont, de magával ragadott. Egyedül az album hangzásában van mit kifogásolni. Egy mélyebb, vastagabb hangzás súlyosabbá és sötétebbé tette volna a lemezt.
'Oh professzor, isten hozta újra az élők világában... legalábbis ideiglenes.' ... 'Hol van a nyelve? Oh, hát ebben az edényben.' ...'A defibrillátor be van egyáltalán dugva?'.... 'De hát az meg fogja ölni! Az nem a legnagyobb gond, hiszen már halott!' - hasonló párbeszédek kötik össze a lemez dalait és adnak némi horrorfilmszerű érzést az albumnak. Erre egyébként egy-két dalban is hajlottak, mint a Perservation of Death-ben, ahol felbukkan egy szintetizátor is a háttérben zúgó harangokkal egyetemben, míg a végén még csellót is hallhatunk.
Ideje tehát felbontani egy doboz paradicsomlét és megnézni a Hullajó-t.
01. Goreverture
02. Mondo Medicale
03. Gutless
04. Theatre of Operations
05. Preservation of Death
06. Wrought In Hell
07. Resurrectionists
08. Critical Condition
09. The Dead Shall Dead Remain
10. Medical Waste
11. Dead Alive
12. Coda Morte
|
