|
The Provenance - How Would You Like To Be Spat At
Félrevezető lehet a borító, nem a Nick Cave hasonmás verseny győztese került rá. Az olasz kiadó és az első taktusok után azt hittem, a Lacuna Coil nyomára lépő talján csapatot hallok. Ezzel szemben a kulturálisan egyesülő Európa fejlődésére bizonyíték a svéd származású (értsd: provenance) gárda harmadik lemeze.
Felállásuk a klasszikus gothic doom időket idézi, s lőn, 1995-ben alakultak. Az ötös mind női, mind férfi vokalistával rendelkezik. Tobias hangja kísértetiesen hasonlít Mikael Akerfeldtre, mélyebb tartományban pedig kiköpött Garm. Ellentétben a műfaji klisévé torzult hagyományokkal, csak tiszta hangján énekel s mellette gitározik is. Emma azt az északi mezzoszopránt hozza, ami miatt például Kari Rueslattent vagy az Edvardsen nővéreket (mindannyian a The 3rd And The Mortal különböző formációiból is ismertek) is kedvelik.
Azonban a The Provenance nem nosztalgikus múltidézés. Sőt. Meggyőződésem, hogy a már említett múltra építő női énekes zenekarok közül az utóbbi évek egyik legeredetibb csapata (a szintén svéd, bár általam korábban norvégnek képzelt Paatos mellett). Talán nem tévedek sokat, ha a Katatonia, a régi Opeth és a már említett The 3rd And The Mortal háromszögbe helyezem őket. Kultikus tisztelők számára biggyesszük ide a méltatlanul feledett Celestial Season nevét még a napimádó korszakból, valamint a brit Dominiont, kiknek Interface lemeze volt ennyire eklektikus. Akinek ez esetleg nem segít, álljon itt még a The Gathering neve is, bár ez hasonlat kizárólag zeneileg érvényes. Összességében pszichedelikus, gitár dallamokra építő svéd metalt játszanak nem kevés elszállós triphop részekkel tarkítva. Amennyire kínai ez leírva, annyira evidens minden váltás a hosszú, bonyolult dalszerkezetek ellenére. Szerencsére vannak visszatérő részek, nem is akármilyenek.
Manapság divatos szimfonikus hatásról beszélni. Szinte minden némberrel feszítő együttes ezt teszi. Tessék belehallgatni a hetes szerzemény kezdő taktusaiba - egyszerű címe van: Considering The Gawk, The Drool, The Bitch And The Fool - garantált a bokasározás. Úgy látszik, vannak, akik még komolyan gondolják. Lesújtó, puszta hangulat árad az egész műből. Kiemelném még az első három számot is. Bő negyedóra alatt többet mutatnak meg a rejtett emberi érzésekből, mint mások 25 év alatt. Javasolnám, hogy a komolyzene jelzőt ezentúl új értelemmel ruházzuk fel: erre a szóra a The Provenance jogosult maximálisan.
Egyetlen nagy fájdalmam a hangzás. Bizony, ritkán lehet svéd anyagokba belekötni, de sajnos ez a lemez Achilles-sarka. Egy becsületes mód elkészített kilencvenes évek közepi doom anyagra üt. A dobok életlenek, a gitárok, bár jól szólnak önmagukban, keverés után tompák. Az énekek és a billentyűk mentik a helyzetet. Valószínűnek tartom, hogy házi stúdiós felvétellel van dolgunk, ezt a kiadó helyzete is megerősíti.
Viszont roppant előremutató zene. Bár nem korszakalkotó, de igazán ötletes. Minél többször veszem elő, annál jobban kapok az ízére. Remélem, nem tűnik el a banda - manapság, a smink és ária idején szinte istenkáromlás a valóságot ennyire árnyasnak bemutatni. Pedig nap mint nap tapasztaljuk ezt, és mégis elveszünk az elénk tolt kavalkádban.
Én szívből drukkolok nekik, ez a teljesítmény egyértelmű kultikus státuszt jelent már most. Kíváncsian várom a következő, immár rendesen szponzorált és alapos stúdiómunkával rögzített lemezt. Zárt kapukat dönthet le.
1. Woh II TSC
2. Heroine
3. Catching Scarlet In The Sun
4. How Would You Like To Be Spat At In The Face?
5. Some Gossip On Stealing A Spouse
6. Going Down
7. Considering The Gawk, The Drool, The Bitch And The Fool
8. Kick You So Hard
9. About A Whore, About A Kill...
10. Speeding To Get By
Ha The Provenance cuccot szeretnél, nézz szét a Headbanger kínálatában:www.headbanger.hu/front/index.php?%20&mitkelltenni=termeklista&start=0&%20minta=PROVENANCE.
|
