Ahriman - Ködkín Ösvény / Mistpain Path

	Kiadó:	Terranis
	Együttes:	Ahriman
	Megjelenés éve:	2005
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

"Dicsőítve a természet erejét, sámánisztikus és naturalisztikus hangulattal. Sodró és agresszív, sötét harmóniák mély szövegi gondolatisággal." - állt a zenekar új lemezét megelőző levélkében. Második nagylemezéhez érkezett a szegedi csapat, ám erre négy évet kellett várnia a közönségnek, s őszintén szólva eme hosszúra nyúlt csend alatt felmerült bennem, lesz-e egyáltalán valaha új Ahriman lemez. Ez a kérdés azonban már a múlté, kezünkben a Ködkín Ösvénnyel.

Új albumuknak már a borítója megfogott. Misztikus, ősi hangulata van, amely mégis black metalos. Ehhez jött még az intro, a zongorával felvezetett majd sámáni kántálásba váltó bevezető. Ekkor úgy éreztem még, hogy nem fognak hibázni. Aztán beindult a zene is és véleményem folyamatosan változott, minden újabb dallal.
Gyors tempójú, viharos black metalt játszanak időnként gitárszólókkal tarkítva. Jól összerakott, kidolgozott dalok sorakoznak a lemezen. Nyers, ám picit jellegtelen a zene, ami igazából nem az ő hibájuk, inkább a black metal e stílusának a gyenge pontja. A témaváltások és a precíz játék ellenére is elrobognak az ember mellett a dalok. Ezen mindig lehet segíteni, ha sikerül valami egyediséget vinni a zenébe. Nos, ez az Ahriman-nak részben sikerült, de kezdjük előbb a negatívummal.
Nem vagyok ellene az atmoszférikus vonásoknak, sőt, nagyon is szeretem őket, ha megfelelően alkalmazzák, de mára már kezd fáradttá válni a 'tipikus' szintetizátor hangzás és témák. Tudom, rengetegen alkalmazzák és még mindig nagyon sokan szeretik, de én már nem. Ugyanakkor van két erőssége is a csapatnak. Az egyik Lédeczky Lambert hangja, rekedtes károgása, amely időnként hörgésbe is átcsap. Erős, karakteres hangja van. A másik pedig, a sajnos csak ritkán felbukkanó egyéb hangszerek használata. Ha már sámánizmusra hivatkoztak és az egészet a természethez akarták kötni, akkor bátrabban nyúlhattak volna vissza a múltba és inkább több dorombbal, csörgővel, ötlyukú balkáni furulyával, akusztikus gitárral és a zongorával adhattak volna misztikus, sámáni hangulatot a zenének (de mi mást is mondhatna egy VHK rajongó?). Erre mindössze két-három alkalommal kerül sor a lemezen.
A lemez azonban nem csak black metal szerzeményekből áll. A Crowcloud-ban bemutatják, hogy a technikás death sem áll távol a csapat lelkétől és ennek kombinációja a nyers (szinti nélküli) black metallal egy kiváló, ádáz szerzeményt szült.

Sokadik hallgatás után vegyes érzelmeim a Ködkín Ösvény kapcsán továbbra sem változtak. Nagyon szerettem volna jobbat írni a lemezről, de kicsit csalódott vagyok. Ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy túl hosszú idő telt el a zenekar előző anyaga óta és ezzel arányban megnőttek az elvárásaim velük szemben. Biztosan sokan lesznek, akik majd nem értik fanyalgásaim. De tudom, többre is képesek lennének.


1. Ködkín Ösvény
2. Blue Flame
3. Witchvale
4. Crowcloud
5. Night
6. The Old Wiseman
7. Wisdom in Me, Power in Thee