Black-Out - Radioaktív

	Kiadó:	Edge
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Black-Out
	Megjelenés éve:	2005
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Még tinédzserként -ha jól emlékszem, '96 tavaszán- kattantam rá a Black-Outra. Azóta is szimpatikus számomra hangulatos, igényes rockmuzsikájuk, és egy kisebbfajta csoda, hogy öt lemezen keresztül képesek voltak minőséget hozni, ráadásul önismétlés nélkül. Remélem, senki se fog vérdíjat kitűzni a fejemre, de a Radioaktív megszakította ezt a tendenciát.

A csúnya borító ellen még nincs kifogásom, hisz ez tulajdonképpen hagyomány a csapatnál (kivéve Esőnap), de vannak itt sokkal komolyabb gondok is. Kezdjük a megszólalással: nem fér a fejembe, hogy az ország talán legdrágább stúdiójából (Aquarium) hogy kerülhet ki ilyen erőtlen hangzás?

A fő probléma viszont az, hogy nem érzem a kiugró dalokat: hol egy Maya, egy Kert vagy egy Idegen? A Tetovált sorszám például kiváló szerzemény lenne, de a benne hallható szinti már-már Nightwish-szinten giccsparádé. Vannak persze jó nóták, mint például a refrénjében és szövegében egyaránt eltalált Black-Out, vagy a leülős, de kellemes Olyan az élet... - ami egyébként a bookletben rossz helyre van nyomtatva. Viszont akárhogy is nézzük, 3-4 jó szám egy lemezhez még elég karcsú - pláne egy olyan bandától, ami korábban csak elvétve írt töltelékdalokat. A legtöbb szerzemény egyébként nem rossz, inkább csak szürke és középszerű, ráadásul a szövegek se érik el a régebbiek szintjét.

Furcsa egyébként, hogy épp most, Fehérvári Attila visszatértével született egy ilyen lemez, hisz pont az Ezüstköteten és a V.V.V.-n -tehát a kedvenc Black-Out albumaimon- volt ugyanez a felállás. Persze, egyébként se akarom ezt az egészet a nyakába varrni, hisz a booklet szerint ő az egyetlen, aki nem folyt bele a dalszerzésbe.

Akárhogy is csűröm-csavarom, ezt a korongot szerintem ők is szégyellni fogják néhány év elteltével. Bízom a javulásban!