Kaamos - Lucifer Rising

	Kiadó:	Candlelight
	Terjesztő:	Musicworld 2000
	Együttes:	Kaamos
	Megjelenés éve:	2005
	Ajánlja:	Basarab
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

A svéd brigád nagyszerűen választott, amikor kiagyalta a zenekarnevet, ami sötétséget jelent; mert semmiféle kompromisszumot nem kötnek, már ami a zenét, a dalok szövegét vagy a borítót illeti. A hangzásról nem is beszélve, hisz amikor belököd a CD-t és "fölcsendül a Black Revelation, máris "back in time" érzés önt el, vissza egészen a dicső 80-as évek vége, 90-esek elejére. Ez kérem, old school death metal. Na, ugye milyen ügyesen megmondtam, ha-ha. Tulajdonképpen nagy baj nincsen vele, csak a nyaka véres. Leütöm a nagy ászt: unalmas. Akkor itt abba is hagyom ezt az ismertetés, kellemes "deatheskedést", a viszont látásra. Hát igen, nyugodtan el is lehetne intézni ennyivel ezt az albumot, de azért nézzünk pár gondolatot.

Az idő a death metal fénykora óta sokat haladt, az a bizonyos kerék nagyon komoly utat tett meg, és a stílus túlélői, aktuális életben tartói, harcolói nagyon megreformálták a kedvenc zenéjüket, egyszóval, a death metal komoly fejlődésen ment keresztül. Nagyon kevés zenekar van még, akik a régi idők szellemében alkotnak, ujjukat az a bizonyos kerék küllői közé tették, és kösz szépen, jól érzik magukat. Az egyik ilyen alakulat éppenséggel a svéd Kaamos. A mai death metal mezőnyt figyelve, azt is mondhatnám, hogy kellemesen kellene érintsen egy-egy ilyen megjelenés, és a konzervatív, újításokat nem tűrő death metalosok biztosan a torkomnak esnek, és velem ellentétben az egekig emelik, majd még magasabbra a Lucifer Rising-ot.

Két dalt tudok kiemelni a tíz közül, melyek elnyerték tetszésemet. Az egyik pontosan az albumnyitó Black Revelation. E kezdés után arra számítottam, hogy egy "remek" albummal hozott össze a sors, azonban hirtelen kling-kling, és a mélységesen gyűlölt hang után egy hatalmas: Error! Lássuk előbb a már említett dalt. Annak ellenére, hogy egy akkora Carcass nyúlás, mint annak a rendje (egy sör annak, aki megmondja melyik Carcass dalt dolgozták fel, hehe... ). Jó volt betenni rögtön albumnyitónak, hisz így hamar eldöntheted, neked készült-e ez a lemez vagy sem. Az is meglehet, hogy ha nem e dal nyitja az albumot, nem is erőltetem tovább a hallgatást.
Majd ott van az album címeként funkcionáló Lucifer Rising, mely megállja a helyét. Tudjátok mi az érdekes? Az, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miért pont ez a dal nyerte el a tetszésem. Tetszenek azok az elkopott "melódiák", vagy mert éppenséggel jobban megfigyeltem azt a dalt, mely az album címét érdemelte ki, nem tudom. A többi dal elsiklik mellettem, mint a Mikulás szánja. Elvétve fel felkapja a fejét az ember, hogy "nini, egy érdekes megoldás", de ritkán. De legtöbb helyen inkább azt találgatom, hogy honnan is ismerős ez vagy éppen az a riff.

S most, mint minden regénynek a végén, íme a végszó: tetszik a modern death metal? Igen? Kerüljed ezt az albumot, mint Pici a forró kását. Utálsz mindent, ami "tönkretette" kedvenc stílusodat, a death metalt? Igen? Rohanás a legközebbi lemezboltba, és rendeljed meg a Lucifer Rising-ot. Az is lehet, hogy éppen ez lesz az az album, ami bearanyozza napjaid ebben a modernkedő, virtuózkodó világban. Nekem megfelel a régi Cannibal Corpse, Death, Gorefest, Carcass és még vagy 100 valahány másik zenekar régi albuma.


01. Black Revelation
02. Gnosticon
03. Inaugurating Evil
04. Theriomorphic Pandaemonium
05. Dark Void
06. Lucifer Rising
07. Sacrament In Red
08. Mysterious Reversion
09. Chthonic
10. Ascent