Age Of Nemesis - Psychogeist

Kiadó: Magna Carta
Együttes: Age Of Nemesis
Megjelenés éve: 2006
Ajánlja: Sumi
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Amikor a '90-es évek közepén a grunge, a pop-punk és más hasonló zenei divathullám időlegesen kisöpörte a metal zenét a médiákból, egy érdekes folyamat nyomait lehetett észrevenni. Míg mondjuk 1990-ben csak pár skandináv bandáról tudtam volna azt mondani, hogy baromi jó zenét játszanak és egyáltalán, hogy léteznek, addig az évtized közepén a szakmai újságokban már minden hónapra esett néhány kiváló vagy igen jól sikerült finn/svéd/norvég zenei kiadvány. A még sokáig irigylésre méltó szociális és zenei háttér mellett számomra az is nyomós indoknak tűnik, hogy mindegyik országban feltűnt 1-2 világszínvonalú csapat, amelyet már egy nemzetközi kiadónak is érdemes volt szerződtetni, befuttatni. Ez persze oda vezetett, hogy a lemeztársaságok az első nemzetközileg is komoly sikereket elérő bandák után további gyöngyszemek halászatára vállalkoztak. Hasonló folyamatot lehetett látni pár éve az olasz bandák kapcsán és remélhetőleg néhány év múlva úgy gondolhatunk vissza a mostani évtized második felére, mint a magyar metal dicsőséges bevonulását a nemzetközi metal vérkeringésébe. Már nem lepődünk meg, ha egy magyar együttes külföldi kiadónál adja ki a lemezét, egyre több csapat veszi a fáradtságot és pénzt nem kímélve hazai és külföldi szakemberek segítségével rögzítik korongjaikat. Ezen a téren a legnagyobb sikereket egyértelműen a Nuclear Blastnál nyomuló Ektomorf érte el, de számos további példát tudnánk még sorolni - reményeink szerint prog. metalban hamarosan az Age of Nemesis (korábban csak Nemesis) névre hallgató együttes révén.

A Dream Theater, a Queensryche és talán egy csipetnyi Fates Warning hatást tükröző banda még a '90-es évek végén alakult a váci Jericho és a fehérvári Unicum State's alapembereire építve. A Fábián Zoli vezette együttes hamar hírnevet szerzett magának a progresszív zenék iránt érdeklődők körében, ám az igazi "áttörést" (underground szinten értendő) a '99-es Abraxas hozta meg. Bár az anyagot állítólag rekord gyorsasággal írták meg és vették fel, sikerült valami egyénit alkotni az Álom Színház által kitaposott ösvényen. Az egyediség kialakításában komoly szerepet játszott a számok zúzós jellege, Fábi tömény riffzuhataga, Thorday Ákos egyedi éneklése és szövegvilága, a sablonokat nélkülöző billentyűtémák, valamint a prog metalban alapkövetelménynek számító komoly hangszeres képességek.
Jómagam is az Abraxas lemezzel szerettem meg a srácok zenéjét, amelyet a korong megjelenése után rengeteg bulin hallhattam viszont. Ráadásul jó kis koncerteket is adtak a srácok, érdemes volt egy jót zúzni az intelligensen megfogalmazott dalokra. 2000 végén - 2001 elején azonban kis híján megszűnt a banda, legalább is én nem sok esélyt adtam nekik: a csapat fehérvári és váci "részlege" kettészakadt, a folytatásban pedig az utóbbi szekció, a két fő dalszerző, Fábián Zoli és Nagy Gyuri vitte tovább az együttest. Míg dobos-bőgős fronton könnyebben el tudtam képzelni tagcserét, Ákos egyedi hangját nehezen tudtam máséval helyettesíthetőnek tekinteni - főleg, hogy kis hazánkban azóta sem tűnt fel nagy számban Ákoshoz hasonló szintű énekes. Végül a Classica-ból ismert Kiss Zoli vette át a frontemberi szerepkört, aki picit másképp énekelve, de számomra nemcsak helyettesíteni tudta Ákost, hanem új színt tudott a csapat stílusába hozni.
Ezt követően rajongóként nekem úgy tűnt, hogy ritkábban lépett fel az együttes, helyette inkább elkezdett dolgozni a 3. lemezen, egy Goddess Nemesis elnevezésű instrumentális projekten és a bevezetőmben emlegetett nemzetközi áttörés elérésébe is rengeteg energiát öltek, illetve ölnek mindmáig. Többek között két komoly promo anyag készült el, amelyet rengeteg külföldi kiadó megkapott. A prog. metal körökben jólismert Laser's Edge-nél is megjelent egy album Eden? címmel, amelyen az első két albumról válogatott dalokat lehetett angol nyelven meghallgatni. Illetve érdemes még megemlíteni, hogy a Nemesis nyerte el a német Rock Hard magazin közönségszavazásán a "legjobb, eddig még szerződéssel nem rendelkező csapat" díját, amelynek révén két feldolgozást (Queensryche, Rainbow) is felvehettek a méltán híres Woodhouse stúdióban Siggi Bemm producer segítségével. A 3. magyar nyelvű lemezzel 2002 végén örvendeztették meg a rajongóikat, amely talán nem lett annyira nagyszerű, mint az Abraxas, de jól mutatta a srácokban rejlő potenciált.
És itt érkezünk el napjainkhoz, amikor is a csapatot leszerződtette az amerikai Magna Carta kiadó, amely prog metal vonalon az egyik élvonalbeli kiadó. Ekkor váltottak a fiúk nevet is, mert Nemesisből jópár rohangászott a világban és nemrég meg is jelent az első Magna Carta-s lemezük, a Psychogeist, jelen kritikánk tárgya. Az album 11 dalt tartalmaz, amelyből az első hat szám az Abraxas lemezről ismert Psychogeist hattételes sztorija. Mellettük további dalok sorjáznak a kettes Nemesis korongról, illetve egy nóta a Goddess Nemesis lemezről is szól. Az eddigi Nemesis/Age of Nemesis rajongók számára a korong igazi értékét a jólismert dalok angol nyelvű, kiváló minőségű felvétele, illetve a gyönyörű booklet jelentheti. Nekik, ahogy nekem is, hiányzik végre valami új anyag, hisz az Abraxas és a Psychogeist számait töviről-hegyire ismerjük. A külföldi új, potenciális rajongók számára viszont tényleg meg kell mutatni ezeket a nótákat.

Amikor pontoznom kell a lemezt, picit gondban vagyok. A dalok 10 pontosak, a kivitel 10 pontos, esetleg azért vonnék le egy pontot, mert inkább érzem az albumot egyfajta promóciós célra alkalmazható korongnak, mint egy igazi sorlemeznek. Ettől függetlenül minden prog. metal rajongónak csak ajánlani tudom a csapatot, a lemezt és a srácok bulijait. Remélem, hogy a Magna Carta végre tényleg sikert, boldogságot hoz az együttes házatájára és hamarosan megjelenik egy új korong, amelyen már új nóták is lesznek.