Red Circuit - Trance State

	Kiadó:	Limb
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Red Circuit
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Bobo
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Már szinte meg sem lepődöm, ha egy olyan lemez akad a kezembe, amin Chitral "Chity" Somapala énekel. Még meg sem száradt a tinta a Faro együttesről írt lemezajánlómon és itt a következő csapat, amiben Chity produkcióját kell véleményeznem. Az Avalon, a Faro, a Moonlight Agony és a Firewind után, tehát a dallamosan progresszív Red Circuit-ban is vele kezdődik a tagok névsora: Chitral "Chity" Somapala (ének), Oliver Noerdlinger (gitár), Tommy Schmitt (basszusgitár), Markus Teske (billentyű), Frank Bodenheimer (dob) és Christine Wolff (vokál).

Már azt is megszokhattuk, hogy Chity nem elégszik meg sosem a zenekarban található instrumenterek képességeivel, így most is számos vendég segédkezett az anyag elkészítésekor. A hard rock és a melodikus rock után, egy újabb ágon mutatkozik be, történetesen a progresszív irányon. Itt azért ne gondoljunk, holmi hangszerbűvölős, álleesős zenezseni szüleményre, de azért találhatunk elismerő bólintást kiváltó témákat az albumon.
Lendületes, kemény riffel indul az Under The Sun, majd tetszetős énektémákat követ, egy megtorpanó refrén. Valamiért nekem jobban esett volna, ha megmarad a nóta sodrása, de ne vegyünk el pontot ezért. Rock n' roll-os témával indít az Is It Gold?!, némi Hammondos támogatással. A verzénél, nekem rögtön a Kamelot ugrott be, bár ebben az énektémák játszottak inkább szerepet. A vendég, Stephan Forté (Adagio) rövid, de ütős szólója nagyon a helyén van; talán szerencsésebb lett volna ezzel a számmal kezdeni a lemezt. A The Veil lassabb tempójú, keleties énekkel és billentyű szólamokkal díszített tétel. Monumentális refrénben tetőzik, a szólót pedig a beugró, Stephan Lill (Vanden Plas) vezeti elő. Jó kis nóta ez! Lágy hegedű/ zongora duett nyitja a Where You Are-t, elővetítve egy ballada lírai hangulatát, de a folytatás szaggatott, kemény témára épül, melankolikus énektémával operál. A refrén nagyjából úgy áll össze, hogy a gitár, basszus, dob szekció hozza a szaggatott alapot, míg a billentyű és az ének színez. A So Hard To Be Like God középtempós szám, amiben én egy jól megtervezett fokozódást érzek, azonban a várt tetőpont elmarad, nem sikerült igazán jó refrént gyártani. A szintén vendég, Patrick Rondat szólóitól és jó refréntől remek szerzemény a Search For Your Soul. Az előzőekhez képest középszerű You Might Have Been Queen folytatja a sort, említésre méltó momentumok nélkül. A The Screen egyszerűségében jó, basszussal kísért énekhez kapcsolódik a gitár, ehhez adódik egy pattogósabb, átgondolt énekdallamú refrén. A Go Straight sem tartozik a kedvenceim közé, talán a túl sok "műanyag" sampler sound teszi, talán a nem túl érdekes énekdallam. A Trance State riffjeit hallgatva megállapítható, hogy a banda nem a lemez végére tartogatta a nagy meglepetést, sajnos az összes lőszert elpufogtatták már a nyolcadik nótáig.
Említsünk meg még két szerereplőt a lemezről! Közreműködött még Jojo Nimtz (háttérének) és Felix Manhart (hegedű).

Több helyen is olvastam, hogy a Threshold-hoz hasonlítják a hangzásvilágot. Anélkül, hogy visszhangnak tűnnék, el kell ismernem, hogy a párhuzam helyénvaló. Így meg is neveztük az elsődleges célközönséget. Threshold rajongók, irány a lemezbolt! A magam részéről nem vagyok teljesen lenyűgözve az anyagtól, de elismerem, hogy a kísérletezgető, sok projektben szereplő Chity, egy abszolút hallgatható és többségében élvezhető anyagot hozott össze zenésztársaival.


01.Under The Sun
02.Is It Gold?!
03.The Veil
04.Where You Are
05.So Hard To Be Like God
06.Search For Your Soul
07.You Might Have Been Queen
08.The Screen
09.Go Straight
10.Trance State