Tool - 10,000 Days

	Kiadó:	Sony
	Együttes:	Tool
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Abban egyetérthetünk, hogy az idei év egyik legfontosabb eseménye az új Tool album megjelenése. Roppant szimpatikus a csapattól, hogy sikereik ellenére nem a gyors pénzkeresést választják, hanem csak ritkán adnak ki lemezt, hogy mindig a maximumot nyújthassák. Ennek ellenére a 10,000 Days sajnos gyenge lett. Talán már a Lateralus se volt olyan erős, mint az Aenima, de azért a 2001-es CD még egy nagyon izmos anyag volt - ellentétben az újjal.

Egyszerűen uncsi, monoton és leegyszerűsített az anyag, nincs meg benne az a húzással kevert mélység, amitől korábbi albumaik annyira istenek voltak. A nyitó Vicarious még nem is lenne rossz -bár a korábbi Tool nóták szintjét nem éri el-, viszont az azt követő Jambitól már nem értem a lemezt. Maynard most nem énekel olyan emlékezetes, örökérvényű refréneket, mint korábban, de valahogy a zene is szürkébb lett. Természetesen igényes a hangszerkezelés, meg minden, de akkor is hiányolom az "életet" a dalokból, holott a mások által nehéznek tartott Tool anyagok nagy kedvenceim. A helyzetet tetézi, hogy a csapat, szokása szerint most is jó hosszú albumot hozott össze, de én képtelen vagyok elképzelni, hogy egy és negyed órán keresztül valakit lekötne egy ilyen egyhangú korong. Korábban minden egyes szerzeményüknek külön "egyénisége" volt, most viszont csak egymást érik a lapos, vontatott dalok, de még a viszonylag jobb nóták (például a The Pot, vagy az említett Vicarious) sem érik el a korábbiak szintjét. Természetes -és jó is-, hogy ilyen nagy művészek nem akarják önmagukat ismételni, de komolyan mondom, szinte semmi se történik a lemezen.

A hangzás, persze hibátlan, a booklet böngészéséhez való, beépített nagyító tényleg brilliáns ötlet -mint ahogy a zenekar mindig is ügyelt az ötletes kivitelezésre-, de egy lemeznek elsősorban élvezetes zenét kéne tartalmaznia - ez most nem jött össze.

Ha eltartott kisujjal kortyolgatnám a méregdrága konyakot a belvárosi pubokban, miközben divatos garbóm nyakát igazgatom felhúzott szemöldökkel, akkor minden bizonnyal azt hajtogatnám affektált hangon, hogy micsoda művészet a 10,000 Days - így viszont nem tudok mást mondani, mint hogy öncélú és jóindulattal is középszerű lett a lemez. Amik valóban műremekek voltak, azok a korábbi Tool anyagok. Az év csalódása ezennel megszületett.