Tankcsapda - Mindenki Vár Valamit

	Kiadó:	CLS
	Együttes:	Tankcsapda
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Nem akarok félrebeszélni, úgyhogy bevallom: az utolsó Tankcsapda lemez, amit tényleg jól ismerek, Az Ember Tervez volt. Középiskolás koromban persze magam is 'csapda rajongó voltam -amit szerintem majdhogynem minden olvasónkról el lehet mondani-, de aztán valahogy elvesztettem az érdeklődésem a társaság iránt. Most viszont meg lettünk tisztelve új lemezükkel, így bevállalom a kritikaírást is.

A Mindenki Vár Valamit talán a legtempósabb, legdinamikusabb albuma a csapatnak: háromnegyed órára majdnem végig ott marad a tégla a gázpedálon. A magam részéről ennek nem örülök, mert effektíve nem rosszak a számok, de sokkal jobbnak tartom a zenekar lassabb, súlyosabb nótáit. Bizony, itt sehol egy újabb Bárány, vagy Rohadt A Hely.

A hangzás egyébként egész jó, noha Laci hangja némiképp hátul van, amit már csak azért is furcsállok, mert a Tankcsapda tipikusan az a banda, ahol nem fontosabb a zene a szövegnél, sőt. A másik pozitívum, az a kiállítás: a The Haunted kettes lemezét leszámítva még sehol se láttam ezt a fekete tokot, pedig klasszul néz ki.

Ami viszont nem az igazi, az a szövegvilág. Laci persze frappánsan, szellemesen tud fogalmazni, és rímfaragás terén is elsőligás, de a mondanivalóval csak nem tudok azonosulni. Majdnem minden dal a berúgás, bulizás, csajozás örömeit boncolgatja. Nem akarok úgy beszélni, mint valami 80 körüli, templomba járó félnótás, de nem helyeslem, hogy ilyen dalszövegekkel van tele egy olyan banda albuma, amit ennyi fiatal -sőt, gyerek- hallgat. Egyébként az se kispálya, amikor a frontember közel 40 éves fejjel még képes leírni a Nem Kell Semmi-ben azt a hihetetlenül brutális és lázadó sort, hogy "leszarom a szobámat, nem csinálok rendet" - atyaúristen. Még egyszer mondom: szövegíróként mindig is zseni volt, és az is marad Laci, de úgy érzem, témákat tekintve most nem sikerült elkapni a fonalat. Végső soron a szövegek miatt vagyok képtelen nyolcast adni, mert a zene ugyanolyan kellemes kis rock muzsika, mint amit eddig is megszokhattunk a társaságtól.

Ha másért nem, a refrénekért mindenképp dicséret illeti a frontembert, mert ezek minden nótában emlékezetesek és fogósak: nem egy nagy énekes, de korlátozott adottságait nagyon jól használja, és nem folynak egybe a számok. A Füst És Lábdobban, vagy Az Alagút Végénben különösen rendben van az ének, ráadásul ezek olyan dalok, melyeknek a tempója is visszafogottabb, ami -mint utaltam rá- nem tesz rosszat az anyagnak. Ilyesmi nóták még elfértek volna az anyagon.

Ami viszont tényleg zseniális, az a CD mellé adott bonus DVD. Az egy évvel ezelőtti, Pecsa buli van rajta -ha nem is végig-, és marhára átjön az a szavakkal nehezen leírható hangulat, amitől a 'csapda bulik annyira működnek, akár még nálam is. Nem tudom, sértés, vagy bók, de számomra élőben az igazi a zenekar, és emiatt ha kezembe kerül a Mindenki Vár Valamit, akkor szívesebben veszem ki belőle a DVD-t, mint sem a CD-t.

Azt viszont még a legnagyobb ellendrukkereknek is el kell ismernie, hogy a Tankcsapda az egyetlen sikeres rock banda hazánkban, amit egyáltalán hitelesnek lehet nevezni, és nem lett önparódia. A 'csapda ráadásul jobb zenét játszik a legtöbb hazai rock/metal bandánál -ezért is adom meg a hét pontot-, ugyanakkor ez az album "csak" erős lett, de nem kiemelkedő - pedig lehetett volna.