Urskumug - Am Nodr

	Kiadó:	Ledo Takas
	Együttes:	Urskumug
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Ben
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Kellemes meglepetést okozott a lett banda lemeze. 2002-ben alakultak és az Am Nodr az első albumuk, amit egy kis kiadón (Ledo Takas) keresztül jelentettek meg. A zenekar információja szerint, gyors, atmoszférikus black metal a stílus, ami helytálló. A felállás nem hétköznapi, mivel a 4 tagból álló együttesben ketten felelősek a gitárért és dobprogramért. A basszer kezeli a szintetizátort a negyedik taggal, aki az éneken felül még zajokkal, zörejekkel és effektusokkal gazdagítja a zenét. Tehát a nap végén mindenki bütyköl valami billentyűt! Azért a dolog nem megy át indusztriális black stílusba!

A rigai Phoenix stúdióban rögzített anyag arányosan és tisztán szól, ami elismerés, hiszen kizárt dolog, hogy a felvételre csillagászati összeg állt volna rendelkezésre. Az album egy jól eltalált ipari zajokat tartalmazó rövid gitár/dob bevezetéssel kezdődik. Ezután hét, átlagosan 5-6 perc hosszú, átlátható dalszerkezetű black szám következik, ami elegendő időt ad a letteknek témáik részletes kibontására. A gyors tempót ötletesen megtördelik egyéni átvezetésekkel, betétekkel vagy zúzos gitáralapon szólókkal.

Ilyenkor jelenik meg leggyakrabban a szintetizátor, mint hangulati aláfestő, de közbeiktatnak rövidebb thrash/death riffeket is. A pár másodperces anyanyelven bevezetett hatodik (The Guardian) szám közepén pedig dorongot hallunk, ami nem egy hétköznapi hangszer a műfajban. A legelső Solefald albumon hallottam utoljára. Az ének tipikus black károgás, helyenként mélyebb death hörgéssel fűszerezve.

Az igazi dobhangzást megközelítő dobgép egy kicsit kiszámíthatóvá teszi az ütemeket, viszont hallottam ennél sokkal sterilebbet is. A pörgetéseket és váltásokat viszont ötletesen kidolgozták, amiért a hallgató nem érez egyhangúságot. Az ütemek a gyors grind tempótól a tika-tikáig változnak, de tetszettek a szaggatott kétlábgépes témák is.

Az album borítója, a kiolvashatatlan zenekari logóval, nem tipikus black metal. Egy, a szemlélőre meredő férfit ábrázol csuha alól, aki akár lehet egy mezőgazdasági vállalkozó is!

A fő ok, amiért az anyag nem alapmű, az a gitártémákban rejlik. Nagyon hiányoltam egy-két igazi dögös-szennyes, rockos black riffet a hosszadalmas és sablonszerűen ismétlődő gitárok helyett. Ezek főleg a lemez közepén találhatóak (Beowulf). A kevés olykor több! Továbbá elfért volna még több törzsi vagy indusztriális elem is, amikkel a vontatott részeket mellőzni lehetett volna. Az album utolsó két tétele viszont újból érdeklődést váltott ki belőlem. Stílusilag ez a két szám eltér a lemez egységétől, mivel több billentyűvel, törzsi dobokkal és doom/death riffel, valamint egy nagyon eltalált lassú zárással fejezik be a művet. Ha az utóbbiak dominálnak, a zene teljesen mentes lett volna a sablontól!


1. 2012
2. Time Of The Jackdaw
3. Beowulf
4. ----
5. Talking As A Shaman's Son
6. The Guardian
7. 7Am Nodr
8. Mother Of Halfworld