Mendeed - This War Will Last Forever

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Mendeed
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	necroticus
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Bevallom őszintén, a glasgow-i Mendeed-ről korábban sosem hallottam, még említés szintjén sem, pedig a honlapjuk szerint a 2004-es From Shadows Came Darkness olyan sikert aratott, hogy a legnagyobb rádiók és legnevesebb magazinok is foglalkoztak a bandával. Mindenesetre zenéjük hatásosan egyesíti a thrash, a heavy és a power metal elemeit. Amikor viszont először szemrevételeztem a borítót, majd megütött a guta. Az az öt gimnazista kinézetű, divatfrizurás, öltönyös arc, aki a képen feszít, minden kétséget kizáróan maga a zenekar. Nem szép dolog külsőségek alapján ítélni, de itt kezdődtek a fenntartásaim velük kapcsolatban. Amik aztán gyorsan el is szálltak, amint meghallgattam a lemezt. A This War Will Last Forever egyáltalán nem olyan borzasztó, mint azt vártam, sőt.

A nagyon szép akusztikus, pánsípos felvezetés átcsap a háború hangját idéző lövöldözésbe. Az utána következő Beneath The Burning Sky egy tempósabb dal, az egyetlen, ami nem helyénvaló benne, az a helyenként felbukkanó power-es beütés, ami a többi nótában egyáltalán nem zavaró. Nem sokkal utána a Chapel Perilous egy elődjénél is sokkal gyorsabb, agresszívebb zúzda, és itt hozzá is tenném, hogy az énekes David Proctor-nak szerintem nagyon jó hangja van: ha kell, ordít, sivít, de a dallamos alapnak köszönhetően mindezt változatosan teszi, sőt helyenként a tiszta énekkel is próbálkozik. Az album vége felé a Resurrecting Hope kifejezetten Iron Maiden-es kezdése után sűrűn váltogatja egymást a gyors, a lassú és a középtempós reszelés, -egyébként fantasztikusan technikás- szólókkal kísérve. Az utolsó dal, a The Black Death eleinte szintén őrülten hasít, aztán később veszít sebességéből, hogy végül egy hegedűs, énekes témával zárja a lemezt, majd a legeslegvégén újra előkerüljön az indító pánsípos zene.

Összességében nem rossz albumot hozott össze a skót Mendeed, a zenészeket pedig külön dícséret illeti. Amit hibának lehet felróni nekik, az a némileg összeszedetlen számok, a rettenetesen klisés dalcímek, a borító; valamint kicsit kiforratlan még az egész, de nem olyan régi bandáról van szó, így ezek a dolgok érthetőek is. Ennek ellenére szerintem fogunk még hallani róluk.


01. What We Have Become
02. Beneath A Burning Sky
03. Stand As One And Fight For Glory
04. Remains Of The Day
05. Chapel Perilous
06. The Morning Aftermath
07. Poisoned Hearts
08. Withered And Torn
09. Resurrecting Hope
10. For Blasphemy We Bleed
11. The Reaper Waits
12. The Black Death