Therapy? - One Cure Fits All

	Kiadó:	Eagle Rock
	Terjesztő:	CLS
	Együttes:	Therapy?
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Adamskij
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Az íreknél kevés öregebb motoros akad a kilencvenes évek elején robbantó zenekarok közül. Andy Cairns és társai túléltek minden változást, hullámot, és még mindig képesek új anyaggal előrukkolni. Pályájuk során elég változatos lemezekkel leptek meg minket, és tizenegyedszer sem mentek biztosra.

Jómagam a zenekar áttörését hozó Troublegum lemezzel ismertem meg őket, és lettem screamager. Az a korong még ma is falat bont, szóval ezúton is ajánlom minden új terapistának. Bevallom, az ezredforduló környékén elvesztettem a fonalat, mindenesetre a Suicide Pact környékén újra elővették a garázshangzást és ennek megfelelően barátságtalanul léptek át a tíz éves fennálláson. Azóta szorgalmas tempóban kiadtak már három albumot, és ezt a jó tempót nem megszakítva itt is a legújabb. Andy Cairns mellett még mindig tartja magát a Celtic Frost fanatikus Michael McKeegan bőgős, s az utóbbi években csatlakozott Neil Cooper dobos.

Az eddigi albumokhoz képest a One Cure Fits All szintén változtat a formulán. A garázs hozzáállás megmaradt, azonban a dalok rock orientáltabbak, sőt több helyen kifejezetten azt az angolszász ízt hozzák, ami eddig a Therapy? zenéjére nem volt jellemző. Szó sincs itt britpopról, sem noiseról, viszont alapvető rock hozzáállásról igen. Ha már hatást kéne mondani, ezt a korong kifejezetten Motörhead-es.

A lemezt egy fél perces outro nyitja. Igen, outro – ezek az írek már csak ilyenek, nem hagynak ki ilyen tréfát. Aztán belecsapnak a tizenkét dalba, s bizony elég erős a felhozatal. Gondolok itt a Lose It Allra vagy Fear Of Godra, mindkettő kellő bomba az írek tarsolyában. Ugyanakkor vannak kevésbé egyértelmű, de annál jobb slágerek is. Ezek közé tartozik a Rain Hits Concrete, vagy a záró Walk Through Darkness – tőlük nem szokatlan a kísérletezés, így eléggé megcsavarják a még egyszerű témákat is, teljesen eltérő hangulatot keltve ezáltal a dalban. Ami viszont egyértelműen meggyőzött, az a Dopamine, Seratonin, Adrenaline. Be kell ismernem, ez a tipikus stadion rock irgalmatlan fülbemászó, s még sablonos témája ellenére is olyan mondanivalót hoz ki belőle Cairns, ami messze nem szokványos.

Összességében a Therapy? különösebb erőlködés nélkül újfent bizonyítékát adta, hogy nem szabad leírni őket a porondról. Ha valaki kedveli a fekete angol humort, mindenképp ismerkedjen meg az írekkel, garantáltan jól jár velük.


1. Outro
2. Sprung
3. Deluded Son
4. Into The Light
5. Lose It All
6. Dopamine, Seratonin, Adrenaline
7. Unconsoled
8. Our White Noise
9. Private Nobody
10. Rain Hits Concrete
11. Fear Of God
12. Heartbreak Hits
13. Walk Through Darkness