|
Winters Bane - Redivivus
 |
Kiadó: |
DCA |
|
Terjesztő: |
HMP |
|
Együttes: |
Winters Bane |
|
Megjelenés éve: |
2006 |
|
Ajánlja: |
Lambert |
|
Pontszám: |
7/10 |
|
Értékelés: |
Átlag feletti teljesítmény
|
Az amerikai Winters Bane leginkább arról nevezetes, hogy az ex-Judas Priest énekes Tim Owens (ma Beyond Fear, Iced Earth) itt kezdte metalénekesi karrierjét. Az általam emberként és énekesként nagyra becsült vokalista jelenkorunk egyik legjobb klasszikus metal torka, és remélem sok siker vár még rá bandái élén.
Azért térek ki Ripperre, mert szerintem neki köszönhető részben, hogy Lou St. Paul gitáros felmelegítette a főzeléket, és egy korrekt felállást összehozva, elkészítette a Redivivust. Németország jó terep, ha profi metalzenészeket keres az ember: először is itt van Mark Cross dobos, aki egy ideig a Helloweenben és a Metaliumban is zenélt, jelenleg az At Vance-ben is ő üti a bőröket. A dobokra így nem is lehet panasz. Mark hatalmas tudású ütős. Tim Owens helyén pedig Szakács Sándor, alias egy Alexander Koch nevű szintén germán arc rezegteti a hangszálait. Séf Bácsi a klasszikus Tate/Halford/Dio/Dickinson iskola neveltje, főleg a Queensryche énekes zsenijének korai frazírjait alkalmazza. Itt megint összeszorítom a fogam, hogy míg akár némethonban, akár máshol a szögről le lehet akasztani egy képzett, profi énekest, addig itthon nincs egy olyan vokalista sem, aki ezzel a szinte sehonnan előbukkanó germán arccal akár együtt említhető lenne.
Maga a lemez érdekes egyébként. Szerintem itt inkább egy új bandáról érdemes beszélni, mivel alig hiszem, hogy a Winters Bane-t sokan ismernék, akár itt, akár a tengerentúlon. Ennek megfelelően ultramodern hangzásba burkolták a klasszikus US power muzsikát. Szerintem ez okos lépés volt, mivel a nosztalgiának semmi értelme egy olyan öreg zenekarnál, amely nem volt soha széles körben (el)ismert.
Felesleges nótákat kiemelnem, aki bírja mondjuk a Jag Panzer utolsó lemezeit, az nyugodtan beszerezheti ezt is. Kétlábgéppel végigsöprő szélvész témák vagy headbangelésre ösztökélő málhás középtempók várják, minderre Séf Úr pakolja a hőskort idéző, nagyívű énektémákat. Fontos megjegyezni, hogy ez nem a melldöngetős európai heavy metal vokalizálás (lásd Manowar) hanem, inkább a tengerentúli bandákra jellemző sötét, zaklatott, érzelmeket kifejező énekstílus, amit én nagyon bírok, még akkor is, ha európai torok adja elő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nagyon emlékezetesek a nóták, amin a sűrű gitárhangzás, sok szóló sem segít, legelőször a tempók illetve ritmusok ragadnak a fejben. Nem hiába, Mark Cross nagyszerű dobos, nagyobb bandákban lenne a helye.
Kilenc nóta alig több, mint negyven percben, nem kötelező, de a stílus kedvelői tehetnek vele egy próbát.
Tracklist:
1. Seal the Light
2. Spark To Flame
3. The World
4. Dead Faith
5. Catching The Sun
6. Remember To Forget
7. Burning Bridges
8. Waves Of Fury
9. Despise The Lie
|