Iron Maiden - A Matter Of Life And Death

Kiadó: EMI
Terjesztő: EMI
Együttes: Iron Maiden
Megjelenés éve: 2006
Ajánlja: Wendiii
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

Az Iron Maiden intézmény. Ezt szerintem még az is elismeri, aki messzire elkerüli a lemezeiket. A brit heavy metal új hullámának egyik meghatározó bandája már mindent elért, amit egy harminc éves pályafutás alatt el lehetett. Kiadtak (a jelenlegivel együtt) 14 nagylemezt, számtalan maxit, kábé 50 millió példányban. Időközben részvénytársasággá alakultak, és jegyzi őket az angol tőzsde. Olyan meghatározó anyagokat tettek le az asztalra, mint a The Number Of The Beast, a Live After Death, a Seventh Son Of A Seventh Son, vagy a Fear Of The Dark. Koncertjeik mindig rendkívül látványosak voltak, szinte a legelső fellépésüktől kezdve (gondoljunk csak az egyik 1980-as fellépésükre, ahol a vérző Eddie-fej – igaz véletlenül – berepült a közönség közé.)

Az eltelt három évtized alatt a muzsika nem sokat változott. Sokan egyébként pont emiatt nem szeretik őket, és most nem csak a metalzenét szerető emberekre gondolok. Emlékszem az Obituary gitárosának, Allen West-nek egy interjújára, ahol a zenész kifejtette, hogy ő akkor hagyta abba a hallgatásukat végleg, amikor 1983-ban kijöttek ugyanazzal a logoval, ugyanazzal a borítóval, és ugyanazzal a zenével. Természetesen az igazi Maiden fan nem így látja a dolgot, és ez mindig is örök vitatéma marad. Ennyi bevezető után azonban nézzük a korongot.

Mikor meghallottam a nyitó Different World-öt, elgondolkodtam. Már az előző lemez nyitó tétele sem igazán fogott meg, de ez még kevésbé. Pedig (szerintem) az első nótának egy Maiden albumon nagy szerepe van: megadja az alaphangulatot. Elég csak az olyan nótáikra gondolni, mint az Aces High, vagy a The Sign Of The Cross. Nos, itt viszont jellegtelenre sikerült. Az ezt követő szerzemény is elhangzott már hat éve, csak akkor még Ghost Of The Navigator volt a címe. Igazából a Brighter Than A Thousand Suns-nál kezdtem azt érezni, hogy egy új anyagot hallgatok. Sajnos egyébként ugyanez volt a helyzet az előző CD-nél is. Egyébként (hogy a tachnikai dolgokról is essen szó) a hangzással megint nincs semmi probléma, Kevin Shirley ismét kiváló munkát végzett, és remélem, hogy Steve Harris bőgős is belátta, hogy a háza pincéjében kiépített Barnyard stúdió szar. Mielőtt valaki fújolni kezd, ajánlom figyelmébe a The X Factor vagy a Virtual XI hangzását. Vannak egyébként a lemezen halvány dalok, ilyen például az Out Of The Shadows, ahol egyszerűen nem érzem azt a katarzist, amit pedig általában egy Maiden dal ki szokott belőlem váltani. Sőt, igazából az utóbbi két-három alkotásukon ilyenek vannak túlsúlyban, és csak a kisebb hányad az, amitől felkapom a fejem. Ezen a korongon ilyen a Reincarnation Of Benjamin Breeg és a For The Greater Good Of God, egyértelműen ezek a legjobb pillanatok. Itt jönnek elő a legjobban a háromgitáros felállás előnyei, sokkal vaskosabban szólnak ezek a nóták. Számomra egyébként ez is egy érdekes kérdés, és akárhányszor a banda újabbkeletű dolgait fülelem, mindig eszembe is jut. Természetesen nem akarom elvitatni a Murray-Gers-Smith trió érdemeit, hiszen a brit heavy metal legjobb gitárosairól beszélgetünk, de hármuk koprodukciója nem hozott akkora változást a zenében, mint amikor még csak két bárdista koptatta a húrokat. Régen is többszólamú gitártémákat írtak, amit ketten játszottak fel, maximum a koncerteken nem úgy adták elő, és emiatt egy kicsit változtak a nóták. Nem vagyok egy zenei talentum, de szerintem még most sem használják ki azokat a lehetőségeket, amiket három villanygitár nyújtana. Mindenesetre ezt a problémát, nem ez az elmélkedés fogja megoldani. Egyébként még egy dalról kell említést tennem, ez pedig a közel 10 perces záró The Legacy. Valahogy mindig ilyennek képzelek el egy befejezést. Gyönyörű harmóniákkal megpakolt nóta, aminek a végén az ember teljesen kikapcsol. Az egyik legjobb.

Igazából gondban vagyok. Mint a zenekar elkötelezett hívének, természetesen tetszik a lemez. Viszont sajnos nyomába sem ér a korai munkáiknak. Nem várom el tőlük, hogy alkossák meg újra a Powerslave-et vagy a Seventh Sont-t, mert ezek egyszeri és megismételhetetlen lemezek. De igazából ennyire jellegtelen CD-jük sem született még, legalábbis a többihez képest. Sose hittem volna, hogy egy Maiden lemezre azt fogom mondani, hogy ezt sem fogom sokszor meghallgatni. Adok rá 7 pontot, de csak mert nagyon szeretem a zenéjüket.


1. Different World
2. These Colours Don’t Run
3. Brighter Than A Thousand Suns
4. The Pilgrim
5. The Longest Day
6. Out Of The Shadows
7. The Reincarnation Of Benjamin Breeg
8. For The Greater Good Of God
9. Lord Of Light
10. The Legacy