|
Echoes Of Eternity - The Forgotten Goddess
Olvasom a honlapjukat. Döbbenettel látom, hogy a banda 2005-ben alakult. Aztán látom, hogy női énekesük van. Sajnos Tarja Turunen megjelenése óta kétkedéssel – urambocsá előítélettel – viseltetek az ilyen bandákkal szemben. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy a hölggyel akarják népszerűsíteni a muzsikát. Azt meg külön furcsának találom, hogy még szinte meg sem alakultak, máris lemezszerződésük van, és megjelent a debütalbumuk, de hát én csak egy közép-európai prosztó vagyok, aki el sem tudja képzelni, hogy esetleg mehet valami gördülékenyen, és nem csak a sztárcsinálás újabb fejezetéhez érkeztünk.
Pedig odaérkeztünk. Tipikus reklámfogással indít a (helyesírási hibáktól hemzsegő) honlap: agresszív riffeket kombinálnak lágy női énekkel. Az tagadhatatlan, hogy szép hangja van Francine Boucher-nek, meg jó a lemez hangzása, de itt ki is fújt az összes pozitívum. Olvasható, hogy a banda unikum a metalzenei szcénában. Na, itt már elkezdtem felvonni a szemöldököm. Tessék mondani, mióta unikum a szintivel és női énekkel megtámogatott heavy metal? Csodálkozásom csak fokozódik, amikor látom, hogy nem kisebb cég vette őket a szárnyai alá, mint a Nuclear Blast. Eddig azt hittem, hogy ott nem ülnek botfülűek, de vagy mégis, vagy egy férfi adta a lemezszerződést a kezükbe. Ez a hihetetlenül egyhangú zene egyáltalán nem passzol abba a vonalba, amit a cég eddig képvisel. Esetleg meg akartak újulni? Akkor jobb társaságot is választhattak volna. Kétségtelen, hogy akadnak jó témák a CD-n, de sajnos kevés, és még az is lélektelen. Tulajdonképpen riffhalmaz az egész, olyan, mint amikor 8 éves gyerekek (már ha egyáltalán hangszer jut a kezükbe) tesznek egy próbát, és a végeredményt rögzítik. Talán egyetlen dal van, amit ki tudok emelni, az a nyitó Burning With Life, bár az is lehet, hogy csak azért, mert valamilyen szinten az "újdonság" erejével hatott. Az az igazság, hogy az amerikaiak zenei téren nem sok olyan dolgot nyújtottak a világnak (kivéve a Bay Area thrash-t, a New York-i hardcore-t és a floridai death metalt), ami alapjaiban rengette volna meg mindennapi életünket, csak ott van pénz, és még a szarból is aranyat tudnak így csinálni. Ez az egész lemez pont olyan, mint az amerikai álom: műanyag.
Őszintén szólva senkinek nem merem ajánlani a lemezt, mert nem akarok ellenségeket. Aki szereti a női énekkel megtámogatott zenét, az tegyen egy próbát, de sokat nem ígérek. Két pont, de ebből az egyik a kiadót minősíti.
1. Burning With Life
2. Expressions Of Flesh
3. Voices In A Dream
4. Towers Of Silence
5. The Forgotten Goddess
6. The Kingdom Within
7. Circles In Stone
8. Garden Of The Gods
9. Lost Beneath A Silent Sky
10. Adrift
|
