|
Thy Majestie - Jeanne D'Arc
Újabb lemez érkezett hozzám, mely 2005-ben indult Itália földjéről, egészen pontosan Palermoból. A különféle információforrások epikus power metalnak írják le muzsikájukat, a cím pedig azt engedi sejtetni, hogy történelmi témákkal foglalkoznak szövegeikben. Ezúttal Jeanne D’Arc személyéről emlékeznek meg.
Azt kell mondjam, hogy a tok hátulján található kép sokkal hangulatosabb lett, én a helyükben azt tettem volna előre, de ennyit a személyes ízlésről. Kivételesen megint egy hangulatos introval hozott össze a sors, ami kellően megalapozza a hangulatot. Különösen nagy telitalálat volt a végén hallható gregorián kórus. Ebbe mintegy belefolyik a Maiden Of Steel nyitóriffje. Igazából egyetlen bajom van ezzel a dallal: kliséhalmaz. Kötelező vágtával indul, majd jön az ikergitáros szóló, ami alatt a ritmusgitár Maiden-esen galoppozik, végül a szintis is megmutatja, mit tud. Ezer meg egy ilyet lehet hallani naponta. Egyébként ez a galoppozás végig jelen van a korongon, és ez csak azért baj, mert a fent említett nagymesterek Piece Of Mind albumán is elavultnak számított, pedig az nem tegnap készült. Egyébként Dario Grillo hangja a Rhapsody Of Fire torok Fabio Leone-t idézi. A zenészek közül mindenképp Claudio Diprima dobos nyújtja a legjobbat, mivel betonbiztos alapot szolgáltat a zene alá. Szerncsére basszusgitáros fronton sincs miért szégyenkezniük, mert Dario D’Alessandro is biztos kézzel bánik hangszerével. Címéhez méltó módon rohan a Ride To Chinon című szerzemény, egy olyan Ossian riffel indítva, hogy jó tíz percembe került, mire abbahagytam a röhögést. A CD legjobb dalaként egyébként a Siege Of Paris-t nevezném meg, valami hihetetlen hangulat árad belőle. A dobok és a gitárok olyan hangon szólalnak meg, mintha az ostromgépek most szórnák a köveket a városfalra, miközben az ostromló sereg felvonul a végső rohamra. Természetesen itt is található power ballada, ami a tucat kategóriába sorolható, és nem is mond senkinek semmit. Viszont arra jó, hogy megmutassa: Grillo-nak nem szabad magas hangtartományban kalandoznia, mert nem megy neki. A lemezt a 9 perces The Trial zárja, ami egy utolsó vágtában elmondja nekünk, hogy a franciák nemzeti alakja máglyán végezte. Szokás szerint itt is megvan minden, amit a power metal fanatikus akarhat: egymásnak felelgető gitárok, vonós hangszerek, és elnyújtott gitárszólók. Méltó befejezése egy közepes lemeznek.
Szóval most is kaptunk egy tucatbandát. Szövegileg ugyanazt művelik, mint az újjáalakulás utáni Grave Digger, zeneileg pedig mazsoláznak mindenkitől, aki ebben a stílusban mozog. Van egy-két nagyon hangulatos rész elbújva a CD-n, de összességében kevés ahhoz, hogy rohanjak megvenni.
1. Revelations
2. Maiden Of Steel
3. The Chosen
4. Ride To Chinon
5. …For Orleans
6. Up To The Battle!
7. March Of The Brave
8. The Rise Of A King
9. Siege Of Paris
10. Time To Die
11. Inquisition
12. The Trial
|
