|
Dead Poetic - Vices
Nem tudom, mi történt a Dead Poetic zenekarral, hisz honlapjuk több mint fél éve nem frissült, pedig ez a lemez már nem éppen mai, és turnédátumok sincsenek sehol. Lehet, hogy földbeállt a jelentősen lecserélődött tagságú banda?
Ez utóbbin sem lennék meglepődve, figyelembe véve, hogy nem nagy szám, amit elővezetnek a Vices albumon, igaz korábbi cuccaikat nem ismerem. Itt erős hangzásba burkolt, de unalmas dalokat hallok, melyek az utóbbi évtizedek sikertrendjeire épülnek, maradandó, forradalmi dolgokat viszont nem sikerült levadásznom. Stone Temple, Deftones, Korn, némi lazulós rock’n’roll feeling, plusz némi alteros íz. Ezek a paraméterek szerintem korrektül körülírják a zenei világot, tehát nem kópiacsapatról beszélünk, csupán nyilvánvalóan divatos, kiszámítható a muzsika.
Problémám még a sok dal: szerintem párat nyugodtan elrakhattak volna télire, mivel az anyag a közepe fele összefolyik. Persze vannak fincsi nóták (ilyen például a rock’n’rollos Pretty Pretty vagy a Narcotic) melyek valamelyest feljebb húzzák a pontszámot. Annak is örülhetünk, hogy nem kezdtek divat HC-t tolni, inkább a grunge dominál, ahogy a zenekar állítja is magáról. A csapat körül amúgy ott bábáskodik Chino Moreno Deftones énekes, aki a Paralyticben vendégszerepel is. Amúgy ez a nóta a csúcspont: komor, mégis ünnepélyes hangulatdal, melyben nagyokat énekel Chino és Brandon is.
Kicsit megkésett a csapat szerintem; pár éve világsztárok lehettek volna ilyen muzsikával, bár az ütős, mindent vivő slágereket azért én hiányolom. A kinézet pedig lehet, hogy rabul ejti a tinilányokat az MTV előtt, de ez nekem kicsit nagyon antimetal.
Tracklist:
1. Cannibal Vs. Cunning
2. Lioness
3. Self-Destruct & Die (The Pacifist)
4. Narcotic
5. In Coma
6. Motorcycle (Left With Nothing/Long Forgotten/When It's Gone)
7. Pretty Pretty
8. Sinless City
9. The Victim
10. Paralytic
11. Animals
12. Crashing Down
13. Copy Of A Copy
14. Vices
|
