Becoming The Archetype - The Physics Of Fire

	Kiadó:	Century Media
	Terjesztő:	EMI
	Együttes:	Becoming The Archetype
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Maeguk
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Számtalan zenekarral összehozott már a sors, megtanultam könnyedén felismerni az egyes stílusokat, és amikor már úgy hiszem, tanulmányaimnak vége, felbukkan egy észak-amerikai csapat, amely teljesen átírja a tankönyveimet! Még nem tudom, hogy hosszútávon milyen utat határozott meg magának ez a csapat, annyi viszont biztos, hogy ez itt maga a szisztematikus rendszertelenség.

Számomra úgy tűnik az egész koncepció, mintha a négytagú zenekarból mindenki másféle stílusért rajongana, és ezt a különbözőséget nyilvánvalóan be is építették volna dalaikba. Azért mondom ezt, mert annyira szerteágazóan meglepő a muzsika, hogy az ember a fejét kapkodja azzal a tipikus "Mi van? Mi van? Mi van?" kifejezéssel átitatott arccal.

Horrorba illő reszelőhangú gitárokkal súrolnak, amelyekkel komor doom témákat bugyborékolnak felszínre, de ezt a következő pillanatban minden előjel nélkül egy Morbid Angel-szerű gyilkos grind aprítással oldják fel, utána egy atmoszférikus, Midian-kora beli Cradle of Filth-re hasonlító témába váltanak, esetleg egy dallamosabb groove következik, majd egy felsőbb szintű matekos, kiszámíthatatlan momentumokban megszakadó Meshuggah láncfűrész érkezik. A végén pedig egy Arcturus-szerű elborult, disszonáns, jazzes komplexitást vezetnek elő. Nagyjából így néz ki egy szám. Még leírva is állat, nem hogy hallgatva! Mindenképpen kell vagy tíz lejátszás, mire megérti az ember, mit is akarnak mondani a srácok.

Tömény gitárnyakujjazásokat alkalmaznak a gitárosok, nem fukarkodnak a hangokkal. A szinte tenyérrel kent zsírozások pedig így hallgatásra nagyon beteg akkordokat sejtetnek. Alex Kenis, ex-Aletheian gitáros felvétele a tagságba nagy húzás volt a részükről, mert az itt-ott felbukkanó – általa produkált – elszállós Disillusion énektémákkal rokonságot mutató dalolás még egyedibbé, mindazonáltal elvontabbá teszi az amúgy sem könnyű hallgatnivalót. Brent Duckett dobos is nagyon ott van a szeren, játékához ügyesen felcsatolta harmadik kezét, lábát, amiket a dobosok nagy százaléka mindig a poros padláson felejt, és sosem használ.

Ezen a beteg atmoszférán való javítást az elvétve bevetett baljós dallamokat gyújtogató templomi orgona-hangszínnel operáló szinti sem tudja véghezvinni. Egyszóval, a srácok nem próbálták fel az egyenruhát, az egy kaptafára képződött kliséket, mert szerintem egyszerűen nem is ismerik!

Az egyetlen dolog, ami kevésbé tetszik, az a zene tulajdonképpeni arcát jelentő ének. Nem elég fajsúlyos ehhez a világvége hangulathoz. Amolyan metalcore-os, alsó középtartományban lebegő torokkal elüvöltött hörgés, szerintem nagyon nem passzol a nehézfémből épült alapokhoz. Ide egy Opethes, Scar Symmetry-s földásó, aszfalttal gargalizáló orgánum illene. Egyébként viszont teljes a kép.

Meg kell említenem még a banda weboldalát és Myspace oldalát, amelyek annak ellenére, hogy minimál infóval vannak feltöltve, nagyon igényes dizájnnal rendelkeznek. A Youtube-on megtalálható az érdekes tematikájú Endure dal clipje is. És ha ezt mind elolvastátok, most lehet alsónadrágot cserélni, mert a csapat kőkemény keresztény metalban utazik. A Becoming The Archetype név is a Bibliából ered, miszerint Isten saját képére formálta az embert, Krisztus pedig az egyetlen, aki nem esett bűnbe, tehát ő az emberiség alap- és őstípusa.

Mindemellett egyáltalán nem kell vallásosnak lenni, hogy felettébb kellemes perceket nyújtson számunkra a Becoming The Archetype második, mesterien összefabrikált albuma, a Tűz Fizikája.


Tracklist:

1. Epoch of War
2. Immolation
3. Autopsy
4. The Great Fall
5. Nocturne (Instrumental)
6. The Monolith
7. Construct and Collapse
8. Endure
9. Fire Made Flesh
10. Second Death
11. The Balance of Eternity