Mehida - Blood And Water

	Kiadó:	Napalm
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Mehida
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Maeguk
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

A míves logoval rendelkező zenekar tulajdonképpen Mikko Harkin ex-Sonata Arctica billentyűs tag projektje. Elméletileg ez lett volna a második Wingdom album, amelynek Mikko is tagja volt, de szétváltak útjaik, így a megalkotott anyagot Mehida név alatt jelentette meg. Előrevetítem, hogy a skatulya túl szűk volt eme zenész számára.

Mikko súlyosan vallásossá vált az utóbbi években, a Mehida is bibliai eredettel rendelkezik, a lerombolt Babilonba visszatérő család neve volt. Ennek eredményeként a szövegek is ezt a világot tükrözik. A csapatban penget a DivineFire zeneszerzője, Jani Stefanovic is, az énekesi poszton pedig az ex-Candlemass torok Thomas Vikström oktatja a nagyérdeműt. Érdekes, de elég jó összeállítás ez, a lényeg viszont a borult zenei világ.

Majdnem azt kell mondanom, ez a "stílus" csak eme brigád sajátja. Ha összemixeljük a Starfall korszakos Dragonlandet az utolsó Tony O’Hora albummal, mindezt pedig Enchant-féle közegbe ültetjük, na kábé akkor megkapjuk a Mehida igencsak egyedi felfogásban íródott dalait. Erősen progresszív alapok (a Multitude staccatoval és hörgéssel indul á la Meshuggah), már alapjáraton heremetsző magas hangok, máshol gyengéd atmoszférikus részek, elszállós prog rock tömegrefrének, és dallamok dallamok hátán; ez mind-mind jellemzi a muzsikát. Az a szerencséje Mikkonak, hogy pofásan homogénné tudta varázsolni ezt a zabolátlan szerteágazást. Annak ellenére, hogy a Sonataban jócskán bő lére eresztette virgonc ujjait a szintin, itt jobbára csak színesítő- és háttérhangszerként nyomatja témáit.

Vannak kiemelkedő nóták, mint a nyitó Unchanging, a Tony O’Hora-s A Letter from Home, az egy metalosabb Enchantre hajazó Dry Bones, az említett Multitude, vagy a lemez legnagyobb száma, a Grace. Nem tudom, Mikko kedvencei között mennyire lelhetőek fel az említett csoportosulások, zenei gondolatai mindenesetre erősen azokat idézik.

Az első hallgatás után nem jelentett számomra többet 6 pontnál, aztán lassan felkúszott a létrán. Vagy rájöttem, vagy megértettem a mondanivalót, és mostanában már szívesen beteszem egy laza háromnegyed órára. Persze talán az is közrejátszott, hogy az emlegetett zenekarokat is igen szeretem.


Tracklist:

1. Unchanging
2. Wings of Dove
3. Burning Earth
4. Multitude
5. Stronghold
6. Guilty
7. A Letter From Home
8. Dry Bones
9. Lost Ones
10. Grace
11. Outro – End of The World