Masterplan - MK II

	Kiadó:	AFM
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Masterplan
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Maeguk
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

A Masterplan mindig is a profizmust testesítette meg, Roland Grapow gitáros, fő dalszerző, producer mást nem is adna ki a kezei közül. A szemöldökráncolóan egyszerű borítóba csomagolt harmadik album két év eltelte után hagyhatta el az öntödét, és kínálkozhatott végre a diétán sínylődő rajongóknak.

Nagy volt a jövés-menés Mestertervék háza táján, és nem is akárkik emelték a kalapjukat. A metal énekesek közt kirívóan karakteres hanggal bíró Jorn Lande számomra nem ismert okok miatt kilépett. Itt lábjegyzetként megemlíteném: annak ellenére, hogy Jorn kivételes tehetség, nem kevésbé nehéz ember és munkatárs hírében áll, így könnyen el tudom képzelni, miért is történt e változás. Most a mikrofon mögött Mike DiMeo álldogál, akit akár a Riotból is ismerhetjük. A másik távozó pedig Uli Kusch dobos és alapítótag volt. Na, ezt a szitut viszont nincs kedvem kitalálni, biztos megvolt az oka rá. Helyét a nemrég még a Rageben püfölő Mike Terrana vette át, majd egy az egyben feldobolta az anyagot Uli lelécelése után pár nappal.

A zene egyáltalán nem okoz fejtörést. Letisztult, kiszámítható, nagyívű dallamok, de profi és minőségi munka is egyben. Amikor még Jorn itt volt, teljesen vele azonosítottam a bandát, de most már kiderült, ez Roland stílusa. Olyan zenét rakott össze, ami akár az Aeronautics-on is megjelenhetett volna, és eközben Mike DiMeo olyan remekül énekel, hogy ihaj! Bár, talán így többszöri hallgatás után azt kell mondjam, nincs fejlődés, inkább egy szépen kitaposott ösvényen haladtak tovább egy árva lépést sem téve az érintetlen fűre. A legkiemelkedőbb nóta a kislemezes Keeps Me Burning, mely zsíros refréntémával operál, vagy a leginkább Jornos Warrior’s Cry, ami egy speedes futómű. A gond az, hogy a dallista végére valahogy kimerül az érdeklődésem, és a tipikus “jól megírt, de átlagos” érzés kerít hatalmába.

A hangzásba – Finnvox – nem lehet belekötni, de én több hangszálakrobatikát vártam, annak ellenére, hogy Mike nagyon jól nyomja. Így a végkifejlet számomra az, hogy pár kimondottan ütős nóta van az értelmetlen címet viselő hármas Masterplan lemezen, mely jó ugyan, de az elődjét nem fogja királyságban megszorongatni, a világot pedig biztosan nem fogja megváltani.


Tracklist:

1. Phoenix Rising
2. Warrior's Cry
3. Lost And Gone
4. Keeps me Burning
5. Take Me Over
6. I'm Gonna Win
7. Watching The World
8. Call The Gypsy
9. Trust In You
10. Masterplan
11. Enemy
12. Heart Of Darkness