Devian - Ninewinged Serpent

	Kiadó:	Century Media
	Terjesztő:	EMI
	Együttes:	Devian
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	downer
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Ismételten egy black (death/thrash) metal szellemiségű bandával hozott össze a sors, míg azonban a Sear Bliss rutinos öreg rókának számít a zeneiparban, addig jelen írás tárgya, a Devian egy abszolút friss horda, mely 2006-ban alakult. Mondjuk a rutin itt sem hiányzik, hiszen régi motorosokat köszönthetünk a bandában.

A csapatot Legion és a dobosfenomén Emil Dragutinovic alapította. Aki egy kicsit is jártasabb a black metal zenék világában, annak azt hiszem, nem kell bemutatnom ezt a két fiatalembert. A később érkezetteknek azért elárulom, hogy mindketten a legendás Marduk sorait erősítették, mely kifejezést nagyon is helytállónak érzem, lévén kiválásukkal a Morgan Steinmeyer Hakansson által dirigált brigád szerintem jelentősen meggyengült. Nem is hallgatom őket azóta. Úgy tűnik, ez a két név elég is volt a Century Media-nak ahhoz, hogy szerződtesse a csapatot.

Aki a "minőségi" fekete fémet kedveli, az nagy valószínűséggel a Devian-nal egy új kedvencet fog avatni, mivel a háromnegyed órányi muzsikát rejtő Ninewinged Serpent igencsak tetszetős dolgokat tartalmaz. Na, de lássuk, mi is van a CD-n! Szerenád az elesettnek, Véröltözet, Eretnekség, Sebhelyek, A Bolondok Szenvedése, Fatalisták, Kígyóikrek, Lázítók, Kilencszárnyú Kígyók: ez a lemez se fogja megmondani nekünk, hogyan is tegyük jobbá a magunk és a mások életét, persze ez nem követelmény az efféle muzsikák esetében.

Aki esetleg valamiféle Marduk-utánérzésre számít, az bátran megpróbálkozhat az anyaggal, hiszen Legion nem képezte át magát operaénekesnek, továbbra is tulajdonosa annak a gonosz, fröcsögő hangnak, amit az évek során megszokhattunk tőle. Zeneileg már némileg változatosabb a korong a szintén svéd kollégákénál, hisz a gitárosok, Jonius és Tomas Nilsson helyenként death metal-os, de főleg thrash metal-os riffeket is előszeretettel pengetnek a dalokban (például Scarred, Suffer The Fools, Gemini Is The Snake). Emiatt az általam ismert bandák közül leginkább az ausztrál Deströyer 666-hez tudnám hasonlítani a zenéjüket, bár azért hallható itt némi dallamos témázgatás, illetve szóló is, mint például a Gemini Is The Snake elején hallható, Slayer-es akkordbontós rész, vagy a Fatalist, illetve az Instigator virgázásai. Ezek egyébként nagyot dobnak az anyagon, mert van mibe belekapaszkodni, nem csak 45 percnyi túrást kell befogadnia a hallgatónak.

Kedvenc nótát igazából nem is tudnék kiemelni, masszív egységet alkot ez a tíz dal. Az extrém zenék kedvelői megtalálhatják a számításukat ezzel az albummal.