Voivod - Phobos

Kiadó: Hypnotic
Együttes: Voivod
Megjelenés éve: 1997
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

A kanadai trinitárius ezen korongja egy zseniális konceptalbum, mely része a több lemezen át tartó Voivod történetnek. Aki nem tudná, a zenekar nevét is adó szörny a csapat dobosának, Awaynek agyából pattant ki még gyerekkorában és saját bevallása szerint Voivod egy félig ember, félig gép "posztnukleáris vámpír", mely a csapat koncepciójának szerves része. A zseniális, de köztudottan paranoiás és világvégét váró dobos olyan finomságokkal traktálja a hallgatókat, mint: atomfegyverek, összesküvések, agymosás és még sorolhatnám, ha az angol nyelvvel jobban tisztában lennék. A szövegért és koncepcióért felelős Away mellett meg kell említeni a másik alapítótagot, Piggyt is, aki barátjához hasonlóan szintén hangyás egy kicsit és a szövegekhez tökéletesen passzoló zenéért felelős, amelyet jobb híján extrém-space metalnak titulálok. A zene taglalása előtt még egy gondolat: a korong címét is adó Phobos nem más, mint a Mars egyik holdja.

A két zseniális, de a koncepcióból kilógó bónusznótát leszámítva 11 szerzemény lelhető fel az anyagon. Már a lemez elején elkezdődik a paráztatás a Catalepsy 1. képében, mely egy instrumentális intró. Az ezt követő Risetól kezdve már jönnek is az erőtől duzzadó, de teljesen beteg nóták, hozzá hasonló hangzásban előadva. Az öntelt, nagyképű de fantasztikus bőgős/énekes Eric Forrest hol üvölt, hol énekel mindig tökéletesen illeszkedve ennek az abberált, kiszámíthatatlan lemeznek a hangulatához. Persze egy ilyen albumnál kár is lenne tagadni a drogok hatását, de a csapat nem 40 kilós drogfüggők társasága, hanem céltudatos, precíz muzsikusok gyűjtőhelye, amit hazánkban már kétszer is bizonyítottak. A lemezt keretbe foglaló Catalepsy 2. című outro után jön a fentebb említett két bónusznóta, melyek a csapat sokszínűségét kitűnően bizonyítják. Az M-Body egy Jason Newsteddel írt dal, míg a 21. Century Schizoid Man egy King Crimson feldolgozás, de ebben az esetben nem ezeken van a hangsúly.

Ezt a komplex,nehezen kiismerhető korongot főleg annak tenném kötelezővé, akiknek - hozzám hasonlóan - vannak zenei perverzióik és kíváncsiak egy olyan lemezre amit évszázadok múlva is nyugodtan fel lehet tenni. Már ha lesz még akkor is eme bolygó, mert amiről a kanadai csapat énekel, az nem a jövő, hanem a puszta valóság... Kellemes gondolatok, ugye?