Blessthefall - His Last Walk

	Kiadó:	Ferret
	Terjesztő:	Musicworld 2000
	Együttes:	Blessthefall
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Lambert
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

Szerintem jóízlésű csaj ugyan nem indulna be ezekre a frizurákra, de a Phoenixből származó Blessthefall tagjai vélhetően mást gondolnak, ugyanis vastagon fizethetnek különböző hajszobrászoknak (kézletörés indokolt), hogy a divatot követő, trendi sérót megfelelően gusztustalanra belőve hordhassák. Igaz, a külső nem számít, de akkor ők meg miért nem ennek megfelelően viselkednek? Eleve előítéleteket gerjesztenek maguk ellen, legalábbis a hímnemű rockerekben biztos.

Ha már megemésztettük az ide-odanyalt, igencsak nőies frizkókat, akkor koncentráljunk csöppet a muzsikára. Közepes hangzással előadott és ugyanolyan minőségű emocore ez, melyben azért felbukkan a keménykedés szándéka (brutálkodni akaró acsarkodó ének képében), de az ezerszer hallott breakdownok és szaggatások nem nyűgöztek le se elsőre, se másodikra. A fogósnak szánt témáknak meg nincs kezük, tehát nem fognak, csupán úgy elvannak. Komponálási kézséggel mindenképpen rendelkeznek, ugyanis a Rise Up akusztikus verzióban is életképes. A nóta amúgy az európai kiadás bónusza, tehát elvileg mi jobban (?) jártunk. Egyébként a dalok eléggé hasonló felépítéssel rendelkeznek: tiszta gitáros bevezető, durvulgatás, szaggatás, dallamos ének, igen mind ismerjük ezt már. Sokunknak már elege is van belőle, habár itt legalább a svéd harmóniáktól megkímélnek. A csini (?), már kilépett énekes srác hangja nem rossz, de nagyon emos, meg siránkozós néhány helyen, ami szintén kinyitja a bicskát a zsebemben. A nevetséges szövegekből meg köszi, nem kérek.

A célcsoport adottnak tűnik (12-17 év közötti lányok), én meg abba nem tartozom bele, így nem csoda, hogy nem találok semmit a lemezen. Valószínű a srácok egy mainstream sikerben reménykednek, de számos visszatetszést keltő dolog van itt, ami miatt nem leszek a csapat barátja. Hangsúlyozom, nem csak a frizurák miatt.