End Of You - Mimesis

	Kiadó:	Spinefarm
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	End Of You
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	tonto
	Pontszám:	4/10
	Értékelés:	Perverzióval már élvezhető

Mikor kezembe vettem az End Of You lemezét kísérő bemutatkozó lapot, rögtön éreztem: hosszú lesz az előttem álló negyven perc. Megint Spinefarm-os cucc, megint finn... Megint öngyilok rock (csak úgy, mint a nem is olyan rég megjelent új Shamrain anyag). Már akkor leírtam, hogy nincs azzal semmi baj, ha valami sötét, vagy szomorkás, de ahogy például ez a két csapat nyomja, az nálam nem igazán jön be.

Az alapvető problémámat megpróbálom egy hasonlattal szemléltetni. Az End Of You olyan, mint teszem azt egy videokazetta. Másolásnál romlik a minőség. Ezek a srácok itt a HIM-et próbálják követni. Nem azt mondom, hogy Ville Valo és csapata oly közel áll a szívemhez, sőt, de ha ilyen kaliberű muzsikáról van szó, még mindig ők a legjobbak.

A csapat debütalbuma még 2006-ben jelent meg Unreal címmel, és állítólag igen kellemes fogadtatásban részesült. Ezen az idei anyagon van tíz dal, mindez negyven percben. Az alapvető jellemzőket már fentebb leírtam.

A jellegtelen piros borító egy szintén elég semmilyen anyagot rejt magában. A dob, basszus és a torzított gitár mellé párosul még egy-két elektronikus kütyü is. Már-már popdalokkal pakolták tele a CD-t a finn srácok: egyszerű, könnyen emészthető nóták, dallamos refrénekkel.

Az énekes srác próbálja meg a hátán vinni a produkciót, néha egész emlékezetes témái vannak, de ha nem lesz belőle harag, akkor a nótákat nem elemezném ki egyenként, hiszen nagyjából ugyanolyan az összes. Viszont van két akkora mélypontja a lemeznek, amelyek mellett nem igazán tudok szó nélkül elmenni. Először is a korongon szereplő egyetlen feldolgozásról kell beszélni. Ez nem más, mint az eredetileg Tina Turner által előadott Goldeneye című dal egy meglehetősen sajátos interpretációja. Az egész olyan, mintha egy roppantmód alulhangszerelt, gyengén szóló Rammstein adná elő, megspékelve természetesen ezzel a tipikus darkos énekkel. A másik ilyen szösszenet a – meglepően találó című – nyolcadikként érkező Number 8. Valószínűleg ezzel szeretnének majd betörni a disco-k világába… Szerintem többet nem is kell erről beszélni.

Tehát, konklúzió: nem hiszem, hogy lesz még olyan, amikor én ezt meghallgatom. Akinek viszont bejön az ilyen stílusú zene, az tehet egy próbát - de én szóltam!