|
Textures - Drawing Circles
Az idei Textures album, a Silhouettes annyira nagyot ütött nálam, hogy nemcsak muszáj volt eredetiben beszereznem, de még elődjével, a Drawing Circles-szel is így tettem, szinte belehallgatás nélkül. Ez tehát az oka, hogy csak most írok erről a 2006-os korongról.
A totális Meshuggah érzet (hellyel-közzel minden korszakuk, de főleg a None-tól a Chaosphere-ig) természetesen már ekkor is megvolt ugyanúgy, ha nem jobban, mint a Silhouettes-en. A dalok itt még kevésbé voltak letisztultak, fogósak, mint később, de ettől még a Drawing is rohadt combos anyag: tört ritmusok, arcpirító komplexitás, változatos tempók, helyenként szállós dallamokkal megspékelve. Amúgy érdekes megfigyelni, hogy Eric Kalsbeek énekes ugyan már itt is kiválóan hozza a változatos énektémákat, de rengeteget fejlődött az új korongra. Nagyrészt ide vezethető vissza, hogy a Silhouettes talán egy fokkal még erősebb lett elődjénél, igaz, hangzásban is történt előrelépés. Félreértés ne essék, ettől még a Drawing tíz nótája is rohadt vaskosan szól. A végig magas szintű albumról amúgy a Millstone az egyik kedvencem: nem hiába lett ez a clipes szám, de a Regenesist vagy a Stream Of Consciouness-t is simán kérheted a lemezboltos muksótól.
Mellesleg hihetetlen, hogy mennyire meg tud etetni a Textures ezzel az - itt még szinte - nulla egyediséget tartalmazó Meshuggah utánzat zenével, de a húzás és a dinamika mindent elad: öröm hallgatni a lemezt, komolyan! Marha érdekes amúgy, hogy úgy lett megcsinálva a korong, hogy összefolynak a számok, tehát nemigen van csend a dalok között, és a lebegősebb, pszichedelikusabb részek se gyengék: kimondottan jót tesznek a sok gyalulás között, változatossá téve az összképet.
A Silhouettes talán egy erősebb album, kiemelkedőbb dalokkal, de már itt is ordított a társaságról, hogy mekkora potenciál rejlik bennük, no és persze, hogy annyira beindulós és izgi a csapat zenéje, amennyire a Meshuggah-é már réges rég nem az...
|
